Gondolom nem én vagyok az első aki észreveszi, és felszólal ez ellen az érdekes jelenség ellen, hiszen bár nem vagyok egy Grétsy László, mégis egyre jobban zavar ez a dolog.
Ami pedig az összetett szavak indokolatlan különírása.
Ok, értem én, a magyar egy nehéz nyelv, a nyelvtan meg unalmas volt, a magyartanárt meg a többség úgyis mindig gyűlölte… mégis, az egyszerű logika, a sokat emlegetett paraszti ész is teljesen kiveszett? Vagy a tanítás minősége romlott ennyit az elmúlt… mit tudom én, 30-40 évben (na tessék, megint a tanítás… Andreas rossz hatással van rám :)?
A fenti példát most lőttem a liftben, felfelé jövet (telefonnal, ezért olyan a kép, amilyen). Az első összetett szó még ment: lakástulajdonos, eddig rendben. A lakáshasználóba viszont már beletört a közös képviselőnk bicskája. Pedig ha megnézzük, ez a két szó nem sokban különbözik egymásról, képzésükre ugyanazt a szabályt kell alkalmazni. Sőt, egymás mellé vannak írva, elég feltenni a kérdést, hogy miért is írta az első szót egybe, és a másodikat külön? Mégsem tűnt fel írás közben, hogy ez így hülyeség.
Nem csak a bonyolult, adott esetben szakmai kifejezésekkel van a gond, az alábbi szavakat nagyon sokszor láttam különírva:
- igen is* (igenis), még is* (mégis) … nem sorolom ezeket tovább, nagyon sok is-re végződő szó
- igen csak* (igencsak) … és újfent a hasonlók
- iroda ház* (irodaház)
- hozzá állás* (hozzáállás)
- észre vettem* / észre venni* (észrevettem / észrevenni)
- meg értette* (megértette) … úgy összességében a meg-el kezdődő szavak
- minden képen* (mindenképpen) … és nem úgy értve, hogy “minden képen rajta volt”, hanem úgy, hogy “minden képen* meg akartam…”
- minden esetre* (mindenesetre) … a minden és a semmi szavak is gyakori áldozatok… viszont érdekes, hogy a mindenkinek általában mindenkinek megy, fura
- forduló pont* (fordulópont)
- feltöltő kártya* (feltöltőkártya)
- végig gondolva* (végiggondolva)
satöbbi. Felsorolni sem lehet, annyi van, nem is folytatom. Jut eszembe: remélem senki sem kezd el majd ezután a poszt után nyafogni kommentben, hogy most mit kukacoskodom, hiszen az a lényeg, hogy megértse az olvasó a gondolatainkat, amit közölni akarunk, meg a nyelv (ebben az esetben írott formában) csak egy eszköz.
Ma már mindenki írhat szövegeket, melyek akár nagyobb publikum előtt is megjelenhetnek. Régen ez csak az újságírók és címerfestők (meg hasonlók) kiváltsága volt, nekik meg ez volt a szakmájuk, így természetes szűrőként működtek. Ők pontosan tudták, hogy mivel maradandót alkotnak, ezért megfelelő körültekintéssel és igényességgel kell eljárniuk. Ma viszont már mindenkinek van számítógépe, meg akár nyomtatója is, az egész lakosság címfestővé vált. Csak sajnos a technikai lehetőségekkel együtt nem jön automatikusan a körültekintés és pontosság igénye.
Vagy mégis? Hiszen a megfelelő szoftverek rendelkeznek helyesírás-ellenőrzővel, és ezek okosan aláhúzzák az elgépelt szavakat. Ez nagy segítség, igaz, de valamit nem tud az ellenőrző: semmi, vagy nagyon kevés javaslatot tesz az összetett szavak esetében az egybe- vagy különírásra.
Azt hiszem, hogy bizonyos esetben a helyesírás-ellenőrző káros is. Hiszen mára már beállt az emberek szeme a piros, meg a zöld hullámos vonal figyelésére. Nincs aláhúzás? Akkor minden rendben. Minden helyes.
Nem. Nincs minden rendben, és nem helyes minden. Nem akarom azt olvasni a boltban, hogy csemege pult*, mert az kurvára csemegepult. Csak egy kicsit gondolkodni kellene. Ha a kedves kk-nk kicsit odafigyelt és gondolkodott volna, akkor nem írta volna egymás mellé azt a két szót úgy, ahogy.
Kedves akárki, aki olvasod ezt éppen. Kérlek. Kérlek, gondolkodj, és légy egy kicsit igényesebb önmagaddal szemben. És ezen nem megsértődni kell, hanem komolyan venni és törekedni. Főleg nekünk, netes tartalomgyártóknak kell erre törekednünk, bloggereknek, újságíróknak, mert basszus, mi gyártjuk a jövő tartalmát. Olyan minőségben, amilyenben megköveteljük magunktól.
Disclaimer: mindenki elmehet a picsába, aki ezután azt kezdi vizslatni, hogy akkor én most hol vétek hibát, meg tételesen kigyűjti, hogy milyen kifejezéseket hol használtam helytelenül, vagy hol volt “pongyola” a szórend, amit alkalmaztam. Ezeket is meg lehet persze tárgyalni, de jelen bejegyzésemnek nem ez a témája.
A helytelenül külön írt összetett szavakat *-al és dőlt formázással jelöltem.
- Tigri -
Méghozzá erről a szlovák-magyar viszonyról. Hosszan lehetne vitázni arról, hogy “ki kezdte”, illetve hogy a 120 évvel ezelőtti magyarosítási törekvésekre (amelyek messze nem ilyenek voltak) vajon helyes-e most egy ilyen törvénnyel válaszolni, c
sak azért, hogy jól megmutassák, ki is a kakas a szemétdombon. Nevetséges és szánalmas egyszerre, ami történik. Aki hibásan használja a szlovákot, az akár 5000 euróra is büntethető…éseztígyhogy??
Az egészet csak azért hoztam föl, mert amikor Párkányban voltunk az iskolával, ott mondta a helyi magyar nyelvű iskola igazgatója, hogy “az idő nekik (a szlovákoknak) dolgozik, és ezt ők is, és mi is tudjuk”.
Nagy igazság, csak az a kérdés, hogy akkor erre a hátralévő időre miért kell a szlovákoknak ennyire “csinálni a feszkót”, ahogy manapság mondani szokás. Elvégre csak az elmúlt 100-120 év az, amikor nem igazán volt békés a viszony a két nép között, előtte jól megvoltunk. Meg szerintem 2000 körül is egészen békés volt a viszony. Persze más kormányok voltak ott is, itt is, más volt a hangulat mindkét országban.
Mit látunk a képen? 
A helyes megfejtést beküldők között szétosztunk egy hangszórót. Igen, apró darabokra szedve. :)
Jelige: “Nincs semmi, de tegnap óta az is csökkent.”
Egyéb fontos közlendők érdeklődők kedvéért: Tigri jól van, egyre jobban lát, és már nem nyávog* sokkal kevesebbszer mondja, hogy fájna a szeme, csak estére elfárad, és ezért nem ír blogot sem. Viszont búcsút vehet a szemüvegtől.
*Csak gonoszkodom, nagyon hősiesen viselte, pedig igencsak fáj a gyógyulás.
Mostanában teljesen rákattantam a TED előadásokra. A TED-en területük legkiemelkedőbb alakjai beszélnek friss, érdekes, izgalmas dolgokról, a legkülönfélébb témákból.
Totálisan véletlenül találtam ezt a gyöngyszemet, de szerintem ez akkora dolog, hogy ennek apropóján megéri egy kicsit komolyabb szekciót indítani itt a blogon, ezzel a sztorival kezdve.
A következő videót mindenképpen nézd meg, akkor is, ha nem tudsz angolul, mert alatta összefoglalom majd a lényegét.
Szóval egyszerűen:
A bonobó az utolsóként felfedezett emberszabású majomfaj. Sokáig a közönséges csimpánz egyik alfajának tartották, de kiderült, hogy egy teljesen külön faj, 1.5-2 millió éve váltak külön. Ma szabadon már csak a Kongó-medencében, a Kongó folyó által körbehatárolt területen élnek… már amennyien még maradtak, mert – sajnos úgy kell, hogy fogalmazzak: természetesen a kihalás fenyegeti őket (az összes emberszabásúhoz hasonlóan).
Ami nagyon érdekessé teszi őket, hogy mennyire elképesztően hasonlítanak az emberre (nem hiába gondolják, hogy a legközelebbi rokonaink). Például az összes emberszabású közül az ő gerincük alkalmazkodott leginkább a két lábon való járáshoz: képesek nagyobb távokat is megtenni anélkül, hogy letennék a kezüket. Arckifejezéseket használnak, mosollyal fejezik ki az örömöt. Békések, jól szervezett társadalomban élnek. Fejlett a szexuális életük: a szexet nem csak fajfenntartásra, de vitás helyzetek, problémák lezárására, és örömszerzésre is használják (ez ismerős…:)!
Oh, és még valami. Elképesztően ügyesek, tanulékonyak. Kanzi, az egyik hím simán az emberek figyelésével elsajátította a:
- pattintott kőszerszámok készítésének mikéntjét, és a kapott pengét használni is tudja (eszközhasználat),
- tűz gyújtását (igaz, csak öngyújtóval), és kicsit a tűz használatát is,
- tudja, hogy a tüzet vízzel el lehet oltani,
- nagyon sok szót megért az angol nyelvből: a vizsgálatok szerint az évek alatt több ezer szót tanult meg felismerni, és ő volt az első emberszabású, akin megfigyelték az egyéb mondattani és nyelvi elemek megkülönböztetésének képességét,
- felismeri magát a tükörben (ez egy nagyon fontos dolog),
- az egyik bemutató alkalmával Pac-Man-al játszott, láthatóan értette, hogy mit csinál, és tudta irányítani a játékot.
Mindez pedig szerintem nagyon érdekes, mert elgondolkoztat. Tényleg ennyire különlegesek vagyunk mi, emberek? Hiszen az, hogy most épp mi vagyunk felül, nem jelent semmit: mi is a majmok közül jöttünk, és senkinek ne legyenek illúziói, mi is el fogunk tűnni, mint ahogy az eddigi összes faj eltűnt. Igaz, nekünk van lehetőségünk arra, hogy sokáig itt legyünk; bár nekem úgy tűnik, mintha eddig csak egymás, és önmagunk kipusztításán fáradoztunk volna.
A videóban beszélő Susan Savage-Rumbaugh ezzel zárja az előadását:
“Mi most eszközeinket, kultúránkat és nyelvünket osztjuk meg egy másik fajjal.”
Tényleg nem mi vagyunk az egyetlen értelmes lény a világegyetemben. És nem is kellett messzire menni. Viszont sietni kéne, mert ha a kongói helyzet nem javul, és továbbra is vadászni fogják ezeket az emberszabásúkat (hihetetlen, de: a húsukért, bundájukért, illetve a katonák csak úgy, szórakozásból), akkor lassan nem marad már senki, akivel esetleg a jövőben beszélgetni tudnánk majd.