Dick is fantastic. Dick dick dick. Who doesn’t love dick? Well, Quite a few people, I suppose, but they’re missin’ out. More dick for us! I compulsively started a journal with the intent of using the word dick as many times as I possibly could.

Everything about a dick rocks, I’ve now decided. It’s so easy to play with, and when ya get excited, it just sticks out right in front of you and says “Dude! Put me in your mouth!” It’s brilliant! And just like the movie Superbad, it’s true, all the best foods really ARE shaped like dicks. Fantastic by design, marvelous by function and purpose, the dick has us all in a frenzy of obsession.

One of the coolest things about dick is that every single one of ‘em is unique to the guy attached to it. Sure, they look a little funny when they’re all alone, but nothing completes the whole “Really cute, really nice, and really sexy” motif like a nice, big, bulky johnson and a big ole’ set of meaty balls to match. Yes, dick truly is fantastic. Wonderful. Glorious… Thick-’n-meaty, heavy, beefy, throbbing, bobbing, pulsating, leaking, swinging, rock-hard, fine n’ dandy, teabag candy DICKS!. Whoa… I’m pretty gay.

Kérjük kedves vendégeinket, hogy ne dobálják a csikket a földre, mert megégetheti távozó vendégeink tenyerét és térdét. Köszönjük!

Roflmao :D

Nagyon durva, eddig nem is tudtam, de ez a felvétel 1976-os, szóval 32 éves!

(vagy van még a csikis Elmo is, az nagyon pihent :)

Nagyon igaz.

Sírok :D

Ha nem mondanak semmit a szereplők nevei, az csak azért van, mert nem az usában élünk. Egyébként ez a film is egy meglehetősen groteszk vígjáték, igen sajátos kép világgal és szereplőkkel játszódik, így tessék hozzáállni :)

Trailer:

A filmet nálunk ne várd, marad a torrent kisfiam. Ja, és a filmzenét Frank Sinatra lánya, Nancy énekli, méghozzá igen jól.

http://www.anothergaymovie.com

(De baszod, már ezeken is Aussie gatya van? Megőrülök :D)

Három srác. Randa képek, eltorzított hang, sajátos mondanivaló. Nekem bejön.
Lehet szeretni, egyetérteni, gyűlölni, kritizálni, kiakadni. De kit érdekelnek a reakciók? Bele lehet kötni a mondanivalóba, a helyesírásba, minden egyes képkockába. De kit érdekel a nyavalygás?

Itt a 11 eddig elkészült rész + három speciál:

[1 - E.M.O.]
[2 - Paraszt]
[3 - Ez van]
[4 - Média]
[5 - Függő vagyok]
[6 - Rohadó Világ]
[7 - Anime]
[8 - Le az Antifaces-el]
[9 - Szappanoperák]
[10 - Magyarország a "legjobb" hely?]
[11 - Így szól a nép - A nők]
[Special 1] – ez nagyon ottvan
[Special 2]
[Special 3] – ez is

Aztán megcsinálták a 12-iket. Az állatkínzásról szól. Nagyon durva lett, YouTube-ről törölték is. Pedig ez is mind mi vagyunk, emberek. Ha elég erősnek érzed magad, itt tudod megnézni:
[12 - Állatkínzás]

Persze megbámulták, mindig megbámulják. Nem is őt, inkább a kezében tartott deszkát. Az egész parton ők voltak ugyanis az egyetlenek, akik igazi, szénszálas szörfdeszkákat használtak, és nem valami szánalmas Virtuális Projekciót, amivel a sok ütődött suhanc körözött a víz felett összevissza, napszúrásos molnárkák kaotikus táncát imitálva.

Jonn addig futott befelé, amíg még leért a lába, aztán feldobta magát a deszka hátára, úgy evezett tovább. Nem kellett sokáig várnia, megfordult, és egy jónak ígérkező hullám már emelte is deszkáját. Adott egy kis extra lendületet, és a hullám csúcsán talpra pattant. Ilyenkor inkább a kék vizet nézte, még véletlenül sem a Part mögötti várost – nem akarta, hogy pocsékba menjen a pillanat. A hullám alábukott, és Jonn egy ügyes mozdulattal máris a bukóhullám tölcsérében suhant. Élvezte a látványt, a körülötte zúgó víz irdatlan tömegét és erejét, az arcába permetező keserű vízcseppeket, a víz morajló hangját. Intenzív volt, de nem tartott sokáig. Érezte, ahogy a hullám veszít erejéből, de már kívül volt a tölcséren, amikor az összeomlott. Az egyre szelídülő, de még forrongó, habzó hullámmal egészen a partig vitette magát, figyelve, ahogy elül körülötte a pezsgés.

Megszokta már, hogy a Part illusztris népségét nem érinti meg ez a csoda, számukra egy erőtől duzzadó hullám meglovagolása nem jelent örömöt, kihívást. Persze, hiszen abban nőttek fel, hogy a gépekkel minden könnyű, minden megoldható. A gép beviszi őket a hullámba, optimális egyensúllyal, tökéletesen kiszámított mozgással halad, és elhiteti, hogy erre a manőverre az ember képes. Saját erejéből. Bármelyik, mindegyik ember. És bár tudják, hogy ez hazugság, az igazi, a valódi teljesítmény ettől már rég elvesztette értékét.

Jonn gyűlölte ezt a világot. Ahol minden gépi, minden virtuális, minden kiszámított és beprogramozott. És gyűlölte magát is. Mert, ha jobban megnézzük, ő sem több, mint egy nyavalyás gép. Egy kusza dróthalmaz. Egy Dugacell nyuszi.

Elhessegette magától a gondolatot, és a parti árust. Megérintette karperecét, amibe erre visszacsúszott testéről a fekete szörfruha, fedetlenül hagyva izmos testét és falatnyi, tigrismintás fürdőgatyáját.

Nyelvével Csett intett, elismerően Jonn felé, aki egy biccentéssel nyugtázta azt. Csak remélni tudta, hogy előbbi produkciójának szólt az elismerés, bár ezt Csett-nél, aki szinte minden nap kikezdett vele mióta csak ismerte, nem lehetett biztosan tudni.

- Az előbb hívott Treff. A börtönből! – szólalt meg Csett, és alig bírta leplezni vigyorát.
– Mi van? Megint lecsukták? – Jonn hangjában aggodalom vert fészket. – Most mi a vád?
– Illegális szörfkereskedelem.

Jonn már rohant is. Csett még kétrét görnyedt, mert futtában Jonn cseppet sem finoman gyomron vágta a deszkával.