Tigri

Vasárnap fogtam piciny Andreasom, kibéreltünk egy kenut, és eveztünk vagy 30 kilométert. Csak így.

Jobb lett volna többen menni, de mint tudjuk, Tibi valahol vidéken turulkodott (így gondoltam Ricsit magában már nem kérdezem meg), Sunny becenevű ismerősöm meg nyuszi módon nem vállalkozott a megmérettetésre (valami olyan kifogással, hogy gyenge a karja, bahh, milyen átlátszó).

Merre jártunk? Pestszenterzsébet felsőtől nem messze van egy sporttelep, ott lehet bérelni megfelelő vízi alkalmatosságokat, aztán meg a közeli csendes folyású dunaágra szállva mehet a duhajkodás. Nekünk sikerült Szigetszentmiklósig lecsorognunk, hogy aztán vérrel-verítékkel evezhessünk visszafelé ugyanennyit, s mindez alig 6 óráig tartott, tehát nevezhetném akár könnyed, frissítő vasárnapi kikapcsolódásnak is (Andreas esetleg más véleményen lehet ebben a kérdésben, mindegy)!

Ha jó idő lesz (és nekem sem kell majd dolgoznom, de ezt megoldom), akkor esetleg ezen a hétvégén is lenézhetnénk. Egy hajó bérlése 2600 pénz egy napra, ami ugye annyi felé oszlik, ahányan beleülnek, vagyis anyagilag igazán nem nevezném megterhelőnek.

Tehát, tehát: felhívás!

Fiúk, lányok, magyaranyák, magyarapák, íme a lehetőség a kellemes, aktív hétvégi kikapcsolódásra! Gyönyörű környezet, mondhatni retró fíling, víz, part, napsütés, nagyszerű szórakozás! Horgászok sorozatos bosszantása! Fáradt nyálcsorgatás a Zöld Béla Béka fogadó előtt! Mindez benne az árban! Kihagyhatatlan! Sőt, minél többen megyünk, annál könnyebb hajtani a hajót, ezt se felejtsétek! :)

Szóval ha van kedvetek, akkor ugorjunk le hétvégén páran, sokan, többen kicsit vizezni. Sunny gyerek már jelezte, hogy jön (ő egy huszonpáréves, helyes, szingli táncossrác ha valakit érdekel :D), illetve még felhívom Tibit is, aki majd jól elküld a fenébe ezzel az ötletemmel, de sebaj, hátha. És ha ez nem lenne elég kedvcsinálónak, akkor Andreas is ott lesz (bár ő erről még nem is tud, de majd elolvassa itt, hehe). Meg persze én is.

Tessenek nálam jelentkezni, a peti(kukac)tigri.hu címen. De komolyból, tényleg ám! Aki nem jelentkezik, azt már most elkönyveltem, örök időre, hivatalosan is: pudingnyúlnak!

Tigri

U.I.: Ugye nem akarsz pudingnyúl lenni? Na ugye. Akkor tudod mi a dolgod.

…de tegnap óta az is csökkent. Tudom, hogy ezt már elhasználtam máshol is, most ez az álláskeresésre vonatkozik. Still looking for a job.

- Andreas -

A mai napon voltam állásinterjún egy nagyobb cégnél, az ott tapasztaltak kicsit kiverték a biztosítékot.

Miről is van szó? Eddig tanárként dolgoztam, és most úgy döntöttem, hogy a versenyszférában (is) megpróbálok állást találni. És hát sikerült szembetalálkozni a tanárokról (és általában a közszférában dolgozókról) alkotott sztereotípiákkal, de úgy keményen.
Lássuk a helyzetet: 5 nő felvételiztet, miután előadtam a csodás feladatmegoldást és válaszokat, az első kérdés rögtön: hogy jön ez a munka az előzőek után? Megadom a választ, de jönnek a további kérdések és állítások, úgymint:

• Hogy fogom bírni azt, hogy 8-tól 5-ig kell dolgozni, vagy akár tovább is?
• Hogy fogom bírni a nyomást, amit a versenyszféra jelent?
• Hogy fogom az irodai munkát bírni?

A válaszom mindegyikre: köszönöm, jól. Meg azért ne misztifikáljuk már itt a dolgokat, eddig is volt, hogy 5-ig vagy akár este fél 11-ig is az iskolában voltam. (Egyébként a mai jelentkezők közül egyedül én dolgoztam már bármit is…) Az elmúlt félévben minden hétfőn  8-9 körül jöttem el. Meg hogy nem gyerekek vannak itt, hanem ügyfelek, és határidők ésatöbbi. Na itt már nem válaszoltam egy csomó mindenre, meg nem is reagáltam, leesett ugyanis, hogy kb. gőzük nincs arról, milyen is tanárnak lenni – Tigri szerint meg kellett volna kérdeznem, hogy “elnézést, bármelyikük tanított már iskolában hosszabb ideig?”, ezzel megelőzve a továbbiakat. Nem tettem meg, egyrészt mert fölösleges lett volna, másrészt mert nem jutott eszembe.
Csak úgy mellesleg megjegyezve: a legrosszabb ügyfél a szülő: mindent meg akar adni az ő drága egyetlen gyermekének, akinél csodálatosabbat a Föld nem hordott még a hátán, és akihez hasonlót csak 100 évente egyszer szül a korszellem stb…A tanár persze tegyen meg mindent érte, és lehetőleg úgy, hogy az ő egy szem gyerekének jó legyen, a többiek a csoportban/osztályban nem érdekesek.

Itt még azonban nem ért véget a történet: hogy egyébként a tanároknak mennyire baromira jó (ez az a mondat, amitől minden tanár a falra mászik), mert hogy heti 20 órácskát letanít – kb. 3 éve 22 óra a kötelező óraszám – , meg aztán kicsit készülget otthon, és aztán kész – dolgozatot pl. sose kell javítani, ugye, hétvégén se. Az első két évben 24-25 órám volt egy héten, és persze dögöljek meg, hogy az utolsó évben csak 13 (+9 osztályfőnökséggel járó elszámolt óra, szerintem volt vagy 13 az is)! És különben is, ott a rengeteg sok szünet, pl. a nyári szünet, ami de jó lenne nekik is…
Na ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy ha ennyire baromira jó dolog tanárnak lenni, akkor Önök, kedves hölgyek…mit keresnek még itt? Persze nem tettem föl. Nyilván a nettó 80ezres, 20 év után kb. 120-130ezres fizetés visszatartó erő.

Gyakorlatilag védekezésre kényszerítettek, valamint, úgymond, nem látták biztosítottnak, hogy én tudnék dolgozni “ilyen sokat” ekkora terhelés mellett. És hogy ez a versenyszféra, sőt, Versenyszféra, és hogy nem akarják a minisztériumi és tanári munkát értékelni, de hát…
Nos ekkor tudtam volna üvölteni, de megintcsak felülkerekedett a jólneveltség és higgadtság, és nem tettem föl a kérdéseket, miszerint:

• vajon a hölgyek jártak-e iskolába, és ha igen, akkor ki adta át nekik a tudást, vagy az alapokat, amelyek révén ma itt lehetnek?
• a gyerekeiket/unokáikat nem a legjobb iskolába akarják majd iratni? ó, de, igen, nahát…és miért is jók azok az iskolák?

Valamint nem jött elő belőlem a “ha ti így, akkor én is így” érzés, ezért nem mondtam nekik azt, hogy a tanítás és az orvoslás egy napon nem említhető ezekkel a versenyszférában végzett tevékenységekkel. Mindegyik munka fontos, hát persze, de asszem, hogy ebben az esetben egyértelmű, hogy melyik foglalkozások is biztosítják a társadalmi létet, újratermelődést, meg sokszor az életet is, ugye.

Összegzés: a magyar társadalom tanárokról alkotott képét sikerült összeállítanom ezek alapják, és a következőkre jutottam.
Egyrészt a tanárok irányában irigykednek a szünetek, meg a rövidebb munkaidő miatt. Erről annyit, hogy amikor papíron írni kellett, hogy ki mennyit dolgozik (Tanítási Időkeret, röv. TIK), akkor elő volt írva, hogy 40-nél több óra nem jöhet ki…ezt általában csütörtökön és pénteken spóroltuk meg, szabályosan trükköztünk. Egyébként a napi 8 órát túl lehetett lépni, általában sikerült is.

Másrészt: leszólják és lenézik őket. Ugye ismerős a “na már megint házi feladatot/egyest/intőt adott az a hülye tanár” és hasonló kifejezések, amik lassan visszajutnak az iskolába a gyerekek révén, akik ugyanezt a szemléletet fogják tükrözni. Ezen felül mindenért a tanárok és az iskola a hibás, a szülői nevelés hiányosságai miatt is.
És természetesen mindeközben lenézik őket, mert mindenki tudja, hogy milyen nevetségesen keveset keresnek. És hát manapság a pénz az úr, ha keveset keresel, nem számítasz.

Na és ez a szemlélet hozzájárul ahhoz, ami miatt ma ott tartunk, ahol. Mindenféle nagyképűség nélkül állíthatom, hogy én már azt is tudom, hogy mi lesz 10 év múlva, ha ez így megy tovább. Felelős meg nem lesz, vagy ha igen, akkor van egy tippem, hogy ki…

- Andreas -

Nna, most végre volt egy kis időm (és kedvem, ez volt inkább a fontos), és szépen megjavítottam a blog néhány hibáját, meg frissítettem is, aminek szintén itt volt az ideje. Köszi mindenkinek, aki jelzett hibákat (remélem nem maradt több)! :)

Na tessék, kb. ilyen kinézet van megcélozva. A jelenlegi haladási ütemmel számolva úgy kétszáz év, és el is érem. Csak megérjem :D … bár lehet, hogy ilyen szálkás már tényleg csak a koporsóban leszek. :)

Erről jut eszembe.

Páromat sajnos mostanában (ez csúsztatás, mindig is az volt) elég nehéz rávenni bármilyen rendszerezett testmozgásra, úgyhogy csütörtök-péntekre be is utaltam egy jó kis túrázásra-kempingezésre (979 és Ricsi szervezésében, ezúton is köszönet). Remélem jól fog elsülni, sajnos én nem lehetek ott, mert dolgozom, de majd erősen gondolok rátok, srácok!

Update: fenti link frissítve, kösz hogy szóltatok.

Egészen szépen gyógyul a szemem. Bár még viszonylag hamar elfárad, meg közelre a monitort még nem látom teljesen tisztán, azért a dolog nagyon szuperül alakul.

A műtét után voltak apró szövődmények, de ezek szerencsére rendeződtek, és már például nem fetrengek fájdalmamban, félig (néha teljesen) vakon a kanapén, meg nem kell minden reggel elbotorkálnom kontrollra, szóval minden rendben van. Azért az a pár nap kellemetlenség simán megérte.

Ha valaki műtéten gondolkodik, csak szólok, hogy van olyan kuponom, amivel az alkalmassági vizsgálat ingyenes (a 8eFt helyett), és adok belőle nagyon szívesen (aztán ha végül műtét lesz belőle, akkor én is kapok vissza egy kis pénzt, szóval mindkettőnknek megéri).

Tehát szemek letudva, de a nagygenerál itt nem áll meg: hamarosan jönnek a fogak, ami egy kicsit hosszabb, véresebb és fájdalmasabb lesz, alig várom (na persze). Tök jó, hogy ennyi nyiszabolás kell, hogy működjön rendesen az ember teste, komolyan.

Mit látunk a képen?

A helyes megfejtést beküldők között szétosztunk egy hangszórót. Igen, apró darabokra szedve. :)

Jelige: “Nincs semmi, de tegnap óta az is csökkent.”

Egyéb fontos közlendők érdeklődők kedvéért: Tigri jól van, egyre jobban lát, és már nem nyávog* sokkal kevesebbszer mondja, hogy fájna a szeme, csak estére elfárad, és ezért nem ír blogot sem. Viszont búcsút vehet a szemüvegtől.

*Csak gonoszkodom, nagyon hősiesen viselte, pedig igencsak fáj a gyógyulás.

6:45. Elindultam, a busz sehol, pedig nem ment el előttem.

7:10. Melóhely, kell pár cucc amit benthagytam.

7:30. Indul a hév, a cél az Árpád híd. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy végülis melyik helyre kell menni, de remélem, hogy oda, ahová gondolom. Telefont nem veszik fel, gondolom korán van még.

8:00. Itt vagyok, váróban kisebb tömeg, de legalább jó helyre jöttem. Tájékoztatót, beleegyzésit olvasok.

8:30. Vizsgàlatok megvannak, kis adag Xanax benyelve (azt mondták vegyem be, benne van az árban :D). Mindjárt pénzügyek aztán irány a…

8:45. Műtő. Beöltöztettek, érzéstelenítő cseppek a szembe. A műtét. Szemhéjterpesz, hámsejtek lekaparása, majd lézer. Aztán mindez még egyszer.

9:05. Jöhetek is haza. És kezdődhet a három nap pokol: a gyógyulás.

Szemek megműttetve.

Tessék, tessék, beállít a jóidő, és már megy is a nyafogás. Én Zolival értek egyet – végre megjött az igazi nyár! Jessz!

Tehát ha valaki véletlenül csoportos fürdőzést tervez valamely fővárostól nem messze eső erre alkalmas létesítményben, kérem jelezze irányomban is! Hiszen ez az idő szinte követeli kicsiny habtestünk közszemlére tételét!

Nem kaptam jó híreket. Dolgok derülnek majd ki hétfőn. Amíg nem tudok biztosat, addig nem írom le a lehetséges végkimeneteleket.

Update: szerencsére úgy tűnik, hogy minden rendben. Két hét múlva lesz még egy vizsgálat, ha akkor is minden rendben lesz, akkor teljesen megnyugodhatok, és mehet a műtét is.