De öregem, én ilyen elhízott, tunya bandát még életemben nem láttam. Oké, IT, kockák, ülőmunka, de hol van az kőbe vésve, hogy ezen a területen csak százkilós-hájas, vagy pocakos-nyúlképű egyének dolgozhatnak?

Persze, van kivétel, egy-kettő, illetve van egy srác, akinek a karvastagságát igencsak tudom irigyelni (a fejét már nagyon nem, de ez részletkérdés), de basszus, a száz emberből ez azért csenevész.

Ilyenkor sajnálom nagyon, hogy nem szörfoktatónak mentem ;(

No offense, semmi bajom a túlsúlyos emberekkel, tudnak jófejek is lenni (nem ezen múlik), de jobban érezném magam egy olyan helyen, ahol az emberek legalább minimálisan törődnének magukkal, és az egészségükkel.

Meg egy kicsit jobban néznének ki, na :)

• Megint van munkám. Tehát dolgozom, bizony. Pontosabban megint rengeteg munkám van, és kevés szabadidőm, de ez már csak így van.
• Újra járok edzeni, immár edző nélkül. Nem mintha rossz lett volna, csak már nagyon nem esik útba a régi hely, nincs időm reggelente annyit utazni. Cserébe itt az alléban nyílt egy vadi új éjjelnappalos konditerem, ami alig pár perc innen, nem ragozom tovább.
• Fogaim alakulnak, bár nem mindig a jó irányba, de legalább valami. Volt több műtét meg fúrás-faragás, és még lesz is. Brrr.
• Tanulok vezetni. Még csak könyvből, igaz, de ahogy alkalom adódik be fogok iratkozni a megfelelő intézménybe. Semmi az egész, tulajdonképpen meguntam, hogy a magas árszínvonalú tömegközlekedési szolgáltatás igénybevétele közben egyre durvább hajléktalanhelyzetnek vagyok kitéve. Egészen konkrétan akár reggel, akár este veszem igénybe az itt közlekedő bármelyik villamost, mindig utazik rajta legalább egy szerencsétlen sorsú úriember, aki mélyen megragadó egyedi illatával megtöri az utazás egyhangúságát, illetve ruházatának állapotával egy egészséges kockázati tényezőt visz be mindannyiunk életébe: “le merjek ide ülni, vagy ne, mert pisi-kakás lesz a nadrágom?”.

  Az lesz.

- Tigri -

Lassan vége a szokásos év végi őrületnek. Ez az igazi konzumidiotizmus, ami ilyenkor zajlik, teljesen kikészít. A legtöbb emberben aktiválódik valami időzített őrület (gondolom a kereskedelemben érdekeltek kondicionálták beléjük ezt hosszú évek kitartó munkájával), és hordákba verődve, minden mást félretéve, ajándékvásárlási lázban ég. A média attól hangos, hogy jajj, idén milyen kevés jut ajándékokra, szegény Stimpenpruff család csak negyvenezret tud erre költeni, milyen gonosz világ ez, erről is a bankárok, meg a kormány, meg a… bankárkormány!

Mi meg nem vettünk ajándékokat. Családilag, senki senkinek. Összesen egy doboz csokival (meg jó adag kajával, de azt többnyire együtt csináltuk) jöttem haza otthonról. Ez az egész ajándékozós mikulással egybeoltott, keresztény mondakörrel meglocsolt, szeretetfrázisokkal ízesített maszlag nekem már nem jön be. Vallásosak nem vagyunk, így belénk nevelt hagyománytisztelet sincs az évnek ezzel a pár napjával kapcsolatban.

Ez az egész pont olyan álságos, mint az egyik kávégyártó akciója, melynek keretében ha most veszel kávét, akkor minden eladott csomag után a cég x csészényi kávét ajándékoz azoknak, akik arra a legjobban rá vannak szorulva, tehát a szegényeknek. Ez nagyon szép gesztus… teljesen életszerű, hogy kenyér, liszt, só, sőt, villany sincs otthon, de legalább kávézni tudnak, gondolom a Jóisten melegével főzik le a löttyöt (tudom, kicsit sarkítottam). Mert nekik van rá a legnagyobb szükségük. A kávés cég meg egy pillanatig sem vádolható, hogy az ilyenkor tapasztalható megnövekedett adakozási kedvet akarná kihasználni, hogy több kávét adjon el, és mindez tisztán marketingfogás.

De legalább a gazdaságnak jó ez a hónap! Vannak üzletek, amik az éves forgalmuk harmadát ilyenkor bonyolítják. Pörög az ipar, a fogyasztói társadalom… fogyaszt! Ebben az időszakban talán még az ökológiai lábnyomunkban megülepedett ordenáré lábszag sem zavarja annyira a társadalom értelmesebb rétegét.

Azért senki se’ csüggedjen, itt a szilveszter. Meg lehet ünnepelni ezt a többé-kevésbé önkényesen megválasztott dátumot, nincs mit tenni, na, az embernek periodicitás kell, mindenáron.

Tulajdonképpen lehet, hogy tényleg pont éjfélkor fog elpusztulni a világ (vagy 2012. december 21-én)… már csak egy dologban kellene megegyeznünk. Melyik időzóna szerint?

Mindenkinek boldog azt, amit éppen ünnepel!

- Tigri -

Így a mostani életvitelem sem folytathatom tovább, pápá személyi edző meg konditerem, szia olcsó parizer és száraz kenyér (kis túlzással). Legalábbis amíg nem látom újra biztosan az utat magam előtt. :(

Volt benne három gatya 979-nek is, azt mondta hogy tökéletes a méret meg minden, szóval örülünk :D

Sutyiban írt gyorsjelentésemet olvashattátok, miközben a többiek kint cigiznek.

- Peti -

(zene: Blizzard – Silvermoon City) Itt egy link, ha nem menne a lejátszás, és mégis érdekelne.

- Andreas -

- Tigri -

Első helyen álljon Lisa Gerrard előadásában a Gladiátor c. film egyik betétdala, a Rome is the Light.

Lisa Gerrardról azt érdemes tudni, hogy az esetek legnagyobb részében egy saját maga által kitalált nyelven énekel, melyet 12 éves kora óta használ, és úgy gondolja, hogy ezzel Istenhez szól. A dalt meghallgatva…hát igen, aki bele tudja magát élni, az érezni fogja.

A második legyen Beethoven, és mind a 9 szimfóniája. Na nem kell megijedni, nem fogom az összeset idelinkelni, csak a 4.-et, Karajan vezénylésével. Miért pont ezt? Mert valóban, ahogy az egyik kommentező is írja a youtube-on, “the beginning of this symphony is the most haunting moment ever in the history of music”. Ha nincs időd meghallgatni a teljes 30 perces művet, legalább az első 3 percet nézd végig, és érteni fogod.

Kicsit Beethovennél maradva, de a modernebb felé haladva, jöjjön Sarah Brightman és a Figlio Perduto. “Classic Crossover, at its best.” A 7. szimfónia 2. tételéből lett átdolgozva. Akinek ismerős valahonnan máshonnan is, valószínűleg látta a Knowing c. filmet (mely vegyes hatású volt), abban az eredeti változat többször is hallható.

Ez a bejegyzés beágyazott videót tartalmaz. A videó megtekintéséhez kattints ide.

Nightwish – Sleeping Sun, még Tarja Turunennel. Szerintem ez az egyik legjobban sikerült számuk. Nem mintha a többi rossz lenne, de nekem ez a kedvencem. És persze a kommentezők meg rajongók között megy a vita, hogy jó-e ez az Anette nevezetű lány Tarja helyett, én azt gondolom, hogy a régi NW számokra nem jó, amiket már vele írtak, arra jó. De ez valahol logikus is.

És végül, de most utolsósorban: ha eddig egyetlen számtól se borzongtál volna, hogy milyen jó, na itt egy, amitől normális ember nem marad érzelemmentes. Szerintem. És igen, a freitamás által egyszer régen “bemutatott” játékból van, de aki csak a freitamásos “riport” alapján ismeri, inkább…nos…hagyjuk. A játék zenéje mindenképpen elég ütősre sikerült: ez nyilván azért van, mert remek zeneszerzőket alkalmaznak.

Na most így hirtelen ennyi, lehet, hogy még lesz 1-2 hasonló kör máskor. Have a nice day! :)

- Andreas -