Tigri

Címszavakban:

• Megint van munkám. Tehát dolgozom, bizony. Pontosabban megint rengeteg munkám van, és kevés szabadidőm, de ez már csak így van.
• Újra járok edzeni, immár edző nélkül. Nem mintha rossz lett volna, csak már nagyon nem esik útba a régi hely, nincs időm reggelente annyit utazni. Cserébe itt az alléban nyílt egy vadi új éjjelnappalos konditerem, ami alig pár perc innen, nem ragozom tovább.
• Fogaim alakulnak, bár nem mindig a jó irányba, de legalább valami. Volt több műtét meg fúrás-faragás, és még lesz is. Brrr.
• Tanulok vezetni. Még csak könyvből, igaz, de ahogy alkalom adódik be fogok iratkozni a megfelelő intézménybe. Semmi az egész, tulajdonképpen meguntam, hogy a magas árszínvonalú tömegközlekedési szolgáltatás igénybevétele közben egyre durvább hajléktalanhelyzetnek vagyok kitéve. Egészen konkrétan akár reggel, akár este veszem igénybe az itt közlekedő bármelyik villamost, mindig utazik rajta legalább egy szerencsétlen sorsú úriember, aki mélyen megragadó egyedi illatával megtöri az utazás egyhangúságát, illetve ruházatának állapotával egy egészséges kockázati tényezőt visz be mindannyiunk életébe: “le merjek ide ülni, vagy ne, mert pisi-kakás lesz a nadrágom?”.

  Az lesz.

- Tigri -

A legtöbb idő mindig a címadással megy el, úgyhogy gondoltam most nem tökölök vele :)

Lassan vége a szokásos év végi őrületnek. Ez az igazi konzumidiotizmus, ami ilyenkor zajlik, teljesen kikészít. A legtöbb emberben aktiválódik valami időzített őrület (gondolom a kereskedelemben érdekeltek kondicionálták beléjük ezt hosszú évek kitartó munkájával), és hordákba verődve, minden mást félretéve, ajándékvásárlási lázban ég. A média attól hangos, hogy jajj, idén milyen kevés jut ajándékokra, szegény Stimpenpruff család csak negyvenezret tud erre költeni, milyen gonosz világ ez, erről is a bankárok, meg a kormány, meg a… bankárkormány!

Mi meg nem vettünk ajándékokat. Családilag, senki senkinek. Összesen egy doboz csokival (meg jó adag kajával, de azt többnyire együtt csináltuk) jöttem haza otthonról. Ez az egész ajándékozós mikulással egybeoltott, keresztény mondakörrel meglocsolt, szeretetfrázisokkal ízesített maszlag nekem már nem jön be. Vallásosak nem vagyunk, így belénk nevelt hagyománytisztelet sincs az évnek ezzel a pár napjával kapcsolatban.

Ez az egész pont olyan álságos, mint az egyik kávégyártó akciója, melynek keretében ha most veszel kávét, akkor minden eladott csomag után a cég x csészényi kávét ajándékoz azoknak, akik arra a legjobban rá vannak szorulva, tehát a szegényeknek. Ez nagyon szép gesztus… teljesen életszerű, hogy kenyér, liszt, só, sőt, villany sincs otthon, de legalább kávézni tudnak, gondolom a Jóisten melegével főzik le a löttyöt (tudom, kicsit sarkítottam). Mert nekik van rá a legnagyobb szükségük. A kávés cég meg egy pillanatig sem vádolható, hogy az ilyenkor tapasztalható megnövekedett adakozási kedvet akarná kihasználni, hogy több kávét adjon el, és mindez tisztán marketingfogás.

De legalább a gazdaságnak jó ez a hónap! Vannak üzletek, amik az éves forgalmuk harmadát ilyenkor bonyolítják. Pörög az ipar, a fogyasztói társadalom… fogyaszt! Ebben az időszakban talán még az ökológiai lábnyomunkban megülepedett ordenáré lábszag sem zavarja annyira a társadalom értelmesebb rétegét.

Azért senki se’ csüggedjen, itt a szilveszter. Meg lehet ünnepelni ezt a többé-kevésbé önkényesen megválasztott dátumot, nincs mit tenni, na, az embernek periodicitás kell, mindenáron.

Tulajdonképpen lehet, hogy tényleg pont éjfélkor fog elpusztulni a világ (vagy 2012. december 21-én)… már csak egy dologban kellene megegyeznünk. Melyik időzóna szerint?

Mindenkinek boldog azt, amit éppen ünnepel!

- Tigri -

Azt hiszem kijelenthetem, hogy ennél a napnál csak kevés rosszabb volt eddig életemben. Nem azért, mert ma műtötték szét az ínyem, az volt a legkevesebb. Nem akarom leírni az egészet, a lényeg, hogy a mai nappal valószínűleg elveszítettem az állásom (még nem biztos, de nem látok más utat), és ezzel együtt a szakmai karrieremben (ezt én fontosnak tartom) is hatalmas törés következett be. Nem tudom mi lesz az egésznek a végkimenetele, de nem számítok semmi jóra.

Így a mostani életvitelem sem folytathatom tovább, pápá személyi edző meg konditerem, szia olcsó parizer és száraz kenyér (kis túlzással). Legalábbis amíg nem látom újra biztosan az utat magam előtt. :(

Megérkezett az új AussieBum szállítmány, már nagyon vártuk, tele mindenféle finomsággal ;)

Volt benne három gatya 979-nek is, azt mondta hogy tökéletes a méret meg minden, szóval örülünk :D

Igen, igen, újra itt a tigri.hu! Nem bírtam ki, na, vissza kellett rakjam!

Vagyunk itt éppen jópáran összejőve Ricsinél, én figyelmetlenségből csak Ricsinek hoztam ajándékot, ezzel (gondolom) vérig sértve Tibit, de egyébként minden szuper. Én olyan vagyok, mint a savanyú szőlő, a viharfellegek gyűlnek a fejem felett.

Sutyiban írt gyorsjelentésemet olvashattátok, miközben a többiek kint cigiznek.

- Peti -

Úgy tűnik, még a magamfajtáknak is sikerül egyszer végre állást találni. Persze nem tökéletes, de hát van olyan…?

(zene: Blizzard – Silvermoon City) Itt egy link, ha nem menne a lejátszás, és mégis érdekelne.

- Andreas -

Akkora mennyiségű melóm van, hogy az agyam már az orromon folyik kifelé. És az a legjobb, hogy mivel én elkészültem a rám bízott dolgokkal határidőre, hát most csinálhatom mindenki másét, akik meg nem készültek el. Tökjó. Bahh.

- Tigri -

Gondoltam, megosztok párat a kedvenc zeneműveimből. A lista rendkívül hosszú lenne, így ez csak egy kis ízelítő, meg a dolgozó népnek egy kis felüdülés.

Első helyen álljon Lisa Gerrard előadásában a Gladiátor c. film egyik betétdala, a Rome is the Light.

Lisa Gerrardról azt érdemes tudni, hogy az esetek legnagyobb részében egy saját maga által kitalált nyelven énekel, melyet 12 éves kora óta használ, és úgy gondolja, hogy ezzel Istenhez szól. A dalt meghallgatva…hát igen, aki bele tudja magát élni, az érezni fogja.

A második legyen Beethoven, és mind a 9 szimfóniája. Na nem kell megijedni, nem fogom az összeset idelinkelni, csak a 4.-et, Karajan vezénylésével. Miért pont ezt? Mert valóban, ahogy az egyik kommentező is írja a youtube-on, “the beginning of this symphony is the most haunting moment ever in the history of music”. Ha nincs időd meghallgatni a teljes 30 perces művet, legalább az első 3 percet nézd végig, és érteni fogod.

Még ha valaki nem is szereti Beethovent, azt a fantasztikus teljesítményt, adottságot, képességet, hogy teljesen süketen is csodás darabokat írt, illik elismerni.

Kicsit Beethovennél maradva, de a modernebb felé haladva, jöjjön Sarah Brightman és a Figlio Perduto. “Classic Crossover, at its best.” A 7. szimfónia 2. tételéből lett átdolgozva. Akinek ismerős valahonnan máshonnan is, valószínűleg látta a Knowing c. filmet (mely vegyes hatású volt), abban az eredeti változat többször is hallható.

Nightwish – Sleeping Sun, még Tarja Turunennel. Szerintem ez az egyik legjobban sikerült számuk. Nem mintha a többi rossz lenne, de nekem ez a kedvencem. És persze a kommentezők meg rajongók között megy a vita, hogy jó-e ez az Anette nevezetű lány Tarja helyett, én azt gondolom, hogy a régi NW számokra nem jó, amiket már vele írtak, arra jó. De ez valahol logikus is.

És végül, de most utolsósorban: ha eddig egyetlen számtól se borzongtál volna, hogy milyen jó, na itt egy, amitől normális ember nem marad érzelemmentes. Szerintem. És igen, a freitamás által egyszer régen “bemutatott” játékból van, de aki csak a freitamásos “riport” alapján ismeri, inkább…nos…hagyjuk. A játék zenéje mindenképpen elég ütősre sikerült: ez nyilván azért van, mert remek zeneszerzőket alkalmaznak.

Na most így hirtelen ennyi, lehet, hogy még lesz 1-2 hasonló kör máskor. Have a nice day! :)

- Andreas -

Vasárnap fogtam piciny Andreasom, kibéreltünk egy kenut, és eveztünk vagy 30 kilométert. Csak így.

Jobb lett volna többen menni, de mint tudjuk, Tibi valahol vidéken turulkodott (így gondoltam Ricsit magában már nem kérdezem meg), Sunny becenevű ismerősöm meg nyuszi módon nem vállalkozott a megmérettetésre (valami olyan kifogással, hogy gyenge a karja, bahh, milyen átlátszó).

Merre jártunk? Pestszenterzsébet felsőtől nem messze van egy sporttelep, ott lehet bérelni megfelelő vízi alkalmatosságokat, aztán meg a közeli csendes folyású dunaágra szállva mehet a duhajkodás. Nekünk sikerült Szigetszentmiklósig lecsorognunk, hogy aztán vérrel-verítékkel evezhessünk visszafelé ugyanennyit, s mindez alig 6 óráig tartott, tehát nevezhetném akár könnyed, frissítő vasárnapi kikapcsolódásnak is (Andreas esetleg más véleményen lehet ebben a kérdésben, mindegy)!

Ha jó idő lesz (és nekem sem kell majd dolgoznom, de ezt megoldom), akkor esetleg ezen a hétvégén is lenézhetnénk. Egy hajó bérlése 2600 pénz egy napra, ami ugye annyi felé oszlik, ahányan beleülnek, vagyis anyagilag igazán nem nevezném megterhelőnek.

Tehát, tehát: felhívás!

Fiúk, lányok, magyaranyák, magyarapák, íme a lehetőség a kellemes, aktív hétvégi kikapcsolódásra! Gyönyörű környezet, mondhatni retró fíling, víz, part, napsütés, nagyszerű szórakozás! Horgászok sorozatos bosszantása! Fáradt nyálcsorgatás a Zöld Béla Béka fogadó előtt! Mindez benne az árban! Kihagyhatatlan! Sőt, minél többen megyünk, annál könnyebb hajtani a hajót, ezt se felejtsétek! :)

Szóval ha van kedvetek, akkor ugorjunk le hétvégén páran, sokan, többen kicsit vizezni. Sunny gyerek már jelezte, hogy jön (ő egy huszonpáréves, helyes, szingli táncossrác ha valakit érdekel :D), illetve még felhívom Tibit is, aki majd jól elküld a fenébe ezzel az ötletemmel, de sebaj, hátha. És ha ez nem lenne elég kedvcsinálónak, akkor Andreas is ott lesz (bár ő erről még nem is tud, de majd elolvassa itt, hehe). Meg persze én is.

Tessenek nálam jelentkezni, a peti(kukac)tigri.hu címen. De komolyból, tényleg ám! Aki nem jelentkezik, azt már most elkönyveltem, örök időre, hivatalosan is: pudingnyúlnak!

Tigri

U.I.: Ugye nem akarsz pudingnyúl lenni? Na ugye. Akkor tudod mi a dolgod.