Tigri

…hogy:

• Angol headline-t vagy profilt csak akkor, ha tudunk is angolul, mert lefordulok a székről röhögtemben néha (nem). Az “If i am handsome, write to me” és az “Im looking for a manish people” talán hanyagolható lenne.
• Értsük már meg, hogy “40 éves srác” nem lézetik, bassza meg!
• Tudom, nehéz, de ne írjuk már, hogy milyen férfiasak vagyunk amikor a feltett képünkön hajcsavarókkal pózolunk a tükör előtt.
• Higyjük el, van olyan magyar szó, hogy szex, nem kell úgy írni, hogy pl. “sex-re keresek”.

Na.

A legtöbb idő mindig a címadással megy el, úgyhogy gondoltam most nem tökölök vele :)

Lassan vége a szokásos év végi őrületnek. Ez az igazi konzumidiotizmus, ami ilyenkor zajlik, teljesen kikészít. A legtöbb emberben aktiválódik valami időzített őrület (gondolom a kereskedelemben érdekeltek kondicionálták beléjük ezt hosszú évek kitartó munkájával), és hordákba verődve, minden mást félretéve, ajándékvásárlási lázban ég. A média attól hangos, hogy jajj, idén milyen kevés jut ajándékokra, szegény Stimpenpruff család csak negyvenezret tud erre költeni, milyen gonosz világ ez, erről is a bankárok, meg a kormány, meg a… bankárkormány!

Mi meg nem vettünk ajándékokat. Családilag, senki senkinek. Összesen egy doboz csokival (meg jó adag kajával, de azt többnyire együtt csináltuk) jöttem haza otthonról. Ez az egész ajándékozós mikulással egybeoltott, keresztény mondakörrel meglocsolt, szeretetfrázisokkal ízesített maszlag nekem már nem jön be. Vallásosak nem vagyunk, így belénk nevelt hagyománytisztelet sincs az évnek ezzel a pár napjával kapcsolatban.

Ez az egész pont olyan álságos, mint az egyik kávégyártó akciója, melynek keretében ha most veszel kávét, akkor minden eladott csomag után a cég x csészényi kávét ajándékoz azoknak, akik arra a legjobban rá vannak szorulva, tehát a szegényeknek. Ez nagyon szép gesztus… teljesen életszerű, hogy kenyér, liszt, só, sőt, villany sincs otthon, de legalább kávézni tudnak, gondolom a Jóisten melegével főzik le a löttyöt (tudom, kicsit sarkítottam). Mert nekik van rá a legnagyobb szükségük. A kávés cég meg egy pillanatig sem vádolható, hogy az ilyenkor tapasztalható megnövekedett adakozási kedvet akarná kihasználni, hogy több kávét adjon el, és mindez tisztán marketingfogás.

De legalább a gazdaságnak jó ez a hónap! Vannak üzletek, amik az éves forgalmuk harmadát ilyenkor bonyolítják. Pörög az ipar, a fogyasztói társadalom… fogyaszt! Ebben az időszakban talán még az ökológiai lábnyomunkban megülepedett ordenáré lábszag sem zavarja annyira a társadalom értelmesebb rétegét.

Azért senki se’ csüggedjen, itt a szilveszter. Meg lehet ünnepelni ezt a többé-kevésbé önkényesen megválasztott dátumot, nincs mit tenni, na, az embernek periodicitás kell, mindenáron.

Tulajdonképpen lehet, hogy tényleg pont éjfélkor fog elpusztulni a világ (vagy 2012. december 21-én)… már csak egy dologban kellene megegyeznünk. Melyik időzóna szerint?

Mindenkinek boldog azt, amit éppen ünnepel!

- Tigri -

Már többször, többen kérdezték tőlem, hogy mennyibe is fáj összesen az aB-tól rendelni, úgyhogy gondoltam, összeszedem pár mondatban a tapasztalataimat, az érdemes tudnivalókat.

Rendelés

Rendelni a http://www.aussiebum.eu.com címen lehet. Regisztrálni kell, ehhez egy e-mail címre, meg persze a szállítási és számlázási adatokra van szükség, semmi extra. Maga a rendelés is triviális, az ember összepakolja a rendelési tételeket, majd a kosár alján (a kosarat magát a fejlécben jobb oldalon található kosár ikonra kattintva lehet megnyitni) a next-et nyomogatva megadja a szállítási meg fizetési adatokat (ezekről később).

Méretek

Ez az a rész, ami engem a mai napig zavarba ejt. Az a tapasztalatom, hogy bár a mérettáblázatuk alapján nekem L-es gatya kéne, mégis az M-es a tökéletes, és összemérve az itthon vett L-esekkel, az aB M-ese talán még egy kicsit nagyobb is. Mindenesetre nem szabad gondolkodás nélkül kiválasztani a megszokott méretet rendeléskor, érdemes tanulmányozni a mérettáblázatukat (Size Chart), illetve aki biztosra akar menni, az elmegy Budapesten az Aréna Plázába a Angel’s Garden fehérneműboltba, akik tartanak néhány aB gatyát, és felpróbálja.

Szállítás

Magyarországra normál postával soha soha soha nem szabad rendelni, csak FedEx-el. Azért mondom ezt, mert (bár van akinek sikerült), nekem, amikor próbáltam, akkor eltűnt a csomagom, és azóta sincs meg, senki semmit nem tud róla. Azért tűnhet el így nyom nélkül a csomag, mert az aB nem csomagként, hanem egyszerű postai küldeményként adja fel ezeket a rendeléseket, így nincs pl. ragszáma, ami alapján kereshető vagy követhető lenne a postán. Érdemes inkább a gyors, biztos módszert választani, nem éri meg a kockázat.

Cserébe a FedEx elég jó, egy weboldalon követhető a csomag, általában 4-5 napon belül megjön, a futár házhoz viszi. A rendelésnél érdemes a megjegyzés mezőben megadni még egyszer a telefonszámot, és kérni, hogy a futár hívjon fel ezen szállítás előtt egyeztetni, meg hogy mennyi lett a vám+áfa a csomagon. Ez utóbbit egyébként a futárnak kell fizetni átvételkor.

Ajándék? Szívás!

FedEx-nél egy dologgal kell vigyázni, mégpedig a nulla forintos tétel vámolásával (bár ez inkább a magyar vámszabályok hülyesége, nem az övék). Az aB szeret ajándék DVD-ket és hasonló dolgokat küldeni a csomag mellé, például most is van egy limitált karácsonyi kazettájuk amit küldenek a rendelés mellé (ha valaki kapna ilyet, akkor légyszi hadd másoljam le! :) ). Ezzel csak az a gond, hogy a számlán, amit a csomaggal küldenek, szerepeltetniük kell ezt a tételt is, nulla forinttal, amit nem tudnak elvámolni a szokásos egyszerűsített vámeljárással a magyar hatóságok, ezért az egész csomagról külön vámtétel-nyilatkozatot kell tenni, amihez űrlapot küldenek, amit vissza kell faxolni… szóval macera az egész. Például kinek van manapság faxa? Mindegy, erre is érdemes figyelni.

Árak

Elértünk a sokak számára legkényesebb részhez. Az aB cuccok nem tartoznak a legolcsóbbak közé, egy alsó 3000 Ft és 8000 Ft között van például. Erre jön még rá a szállítás, ami FedEx-el nagyjából 10000 Ft rendelésenként. Tehát mondjuk tíz dolognál mindenre egy ezrest lehet rászámolni. Erre jön még 12% vám, és 25% áfa (a jelenleg érvényes szabályozás szerint), ami soknak tűnik (sok is), de szerencsére nem a végösszeg után kell ezt számolni. A weben fizetett összeg ugyanis a helyi adókkal növelt bruttó ár, a járulékokat viszont a nettó után kell megfizetni. Nagyjából úgy számolok, hogy a végösszeg (szállítás nélkül) 18%-át kell majd még itthon ráfizetni.

Például egy 3000 Ft-os Undies gatya ára így alakul:
3000 (alapár) + 1000 (szállítás 10 tételnél) + 540 (áfa+vám) = 4540 Ft

Vagy egy drágább Hero Hip Oceanman esetén:
7000 (alapár) + 1000 (szállítás 10 tételnél) + 1260 (áfa+vám) = 9260 Ft

Szóval így. Tehát egyesével nem éri meg rendelni, mindenképp érdemes összeszedni akár több ember rendelését is, mert mondjuk 20 tételnél tételenként már csak 500 Ft-al dobja meg az árat.

Remélem, tudtam segíteni. Valakinek. Odakint. A világban :)

Néhány dolog megemelte a vérnyomásom.

1) Ez meg mi már megint? Az utolsó bekezdést is tessék elolvasni.

2) Dettó. Tutira nem veszek legközelebb jegyet/bérletet, az ellenőrt meg elhajtom.

3) Naugye, megmondtam. Persze ettől nekem sem lesz jobb.

Az úgy esett, hogy van egy kis windows xp is a gépemen itt bent a melóban, egy kis virtuális gépen elindítható, néha kell tesztelni dolgokat ugyanis. Nem indítottam el már néhány hónapja, úgyhogy számítottam rá, hogy lesz pár biztonsági frissítés hozzá. Hozzáteszem, ez egy nemrég kiadott, SP3-ommal ellátott xp, nem valami polcon porosodó ócskaság.

De az, hogy a 23 frissítésből 19 kritikus biztonsági rést javítson, amiket kihasználva mindenféle támadók átvehetnék az irányítást a gépem felett… na erre nem számítottam. A legviccesebb azonban mégis ez a szöveg, így kezdődött a legtöbb frissítés leírása:

Az operációs rendszer egyik biztonsági rését kihasználva nem hitelesített támadók távolról átvehetik a rendszer irányítását. A frissítés telepítésével megvédheti a számítógépet ettől a biztonsági réstől.

Micsoda? Nem hitelesített támadó? Miért, vannak hitelesítettek is? Igen, vannak, mert ahogy egy másiknál olvastam:

Az egyik biztonsági rés révén egy hitelesített távoli támadó hozzáférhet egy Microsoft Windows rendszerű számítógéphez, és átveheti az irányítást felette. A frissítés telepítésével megvédheti a számítógépet ettől a biztonsági réstől.

Haha, hol lehet ilyen hitelesítést szerezni? Van valami támadó-vizsga amit le kell tenni hozzá? Mennyit keres egy hitelesített távoli támadó? :D
(persze, tudom, hogy nem ezt jelenti, de akkor is hihetetlenül nagy hülyeség).

Arról már ne is beszéljünk, hogy ezek az idézetek azt sugallják, hogy ezek a rések, résecskék csak úgy véletlenül keletkeztek a rendszerben, senki sem tehet róla, és nem ők árulnak szar és megbízhatatlan programot, nem.

Aki meg máris nagy hévvel írná, hogy akkor nem kell azt használni, csak szólok, hogy nem is használom. Csak néha, tesztelésre. És ez épp elég.

Gondolom nem én vagyok az első aki észreveszi, és felszólal ez ellen az érdekes jelenség ellen, hiszen bár nem vagyok egy Grétsy László, mégis egyre jobban zavar ez a dolog.

Ami pedig az összetett szavak indokolatlan különírása.

Ok, értem én, a magyar egy nehéz nyelv, a nyelvtan meg unalmas volt, a magyartanárt meg a többség úgyis mindig gyűlölte… mégis, az egyszerű logika, a sokat emlegetett paraszti ész is teljesen kiveszett? Vagy a tanítás minősége romlott ennyit az elmúlt… mit tudom én, 30-40 évben (na tessék, megint a tanítás… Andreas rossz hatással van rám :)?

A fenti példát most lőttem a liftben, felfelé jövet (telefonnal, ezért olyan a kép, amilyen). Az első összetett szó még ment: lakástulajdonos, eddig rendben. A lakáshasználóba viszont már beletört a közös képviselőnk bicskája. Pedig ha megnézzük, ez a két szó nem sokban különbözik egymásról, képzésükre ugyanazt a szabályt kell alkalmazni. Sőt, egymás mellé vannak írva, elég feltenni a kérdést, hogy miért is írta az első szót egybe, és a másodikat külön? Mégsem tűnt fel írás közben, hogy ez így hülyeség.

Nem csak a bonyolult, adott esetben szakmai kifejezésekkel van a gond, az alábbi szavakat nagyon sokszor láttam különírva:

• igen is* (igenis), még is* (mégis) … nem sorolom ezeket tovább, nagyon sok is-re végződő szó
• igen csak* (igencsak) … és újfent a hasonlók
• iroda ház* (irodaház)
• hozzá állás* (hozzáállás)
• észre vettem* / észre venni* (észrevettem / észrevenni)
• meg értette* (megértette) … úgy összességében a meg-el kezdődő szavak
• minden képen* (mindenképpen) … és nem úgy értve, hogy “minden képen rajta volt”, hanem úgy, hogy “minden képen* meg akartam…”
• minden esetre* (mindenesetre) … a minden és a semmi szavak is gyakori áldozatok… viszont érdekes, hogy a mindenkinek általában mindenkinek megy, fura
• forduló pont* (fordulópont)
• feltöltő kártya* (feltöltőkártya)
• végig gondolva* (végiggondolva)

satöbbi. Felsorolni sem lehet, annyi van, nem is folytatom. Jut eszembe: remélem senki sem kezd el majd ezután a poszt után nyafogni kommentben, hogy most mit kukacoskodom, hiszen az a lényeg, hogy megértse az olvasó a gondolatainkat, amit közölni akarunk, meg a nyelv (ebben az esetben írott formában) csak egy eszköz.

Ma már mindenki írhat szövegeket, melyek akár nagyobb publikum előtt is megjelenhetnek. Régen ez csak az újságírók és címerfestők (meg hasonlók) kiváltsága volt, nekik meg ez volt a szakmájuk, így természetes szűrőként működtek. Ők pontosan tudták, hogy mivel maradandót alkotnak, ezért megfelelő körültekintéssel és igényességgel kell eljárniuk. Ma viszont már mindenkinek van számítógépe, meg akár nyomtatója is, az egész lakosság címfestővé vált. Csak sajnos a technikai lehetőségekkel együtt nem jön automatikusan a körültekintés és pontosság igénye.

Vagy mégis? Hiszen a megfelelő szoftverek rendelkeznek helyesírás-ellenőrzővel, és ezek okosan aláhúzzák az elgépelt szavakat. Ez nagy segítség, igaz, de valamit nem tud az ellenőrző: semmi, vagy nagyon kevés javaslatot tesz az összetett szavak esetében az egybe- vagy különírásra.

Azt hiszem, hogy bizonyos esetben a helyesírás-ellenőrző káros is. Hiszen mára már beállt az emberek szeme a piros, meg a zöld hullámos vonal figyelésére. Nincs aláhúzás? Akkor minden rendben. Minden helyes.

Nem. Nincs minden rendben, és nem helyes minden. Nem akarom azt olvasni a boltban, hogy csemege pult*, mert az kurvára csemegepult. Csak egy kicsit gondolkodni kellene. Ha a kedves kk-nk kicsit odafigyelt és gondolkodott volna, akkor nem írta volna egymás mellé azt a két szót úgy, ahogy.

Kedves akárki, aki olvasod ezt éppen. Kérlek. Kérlek, gondolkodj, és légy egy kicsit igényesebb önmagaddal szemben. És ezen nem megsértődni kell, hanem komolyan venni és törekedni. Főleg nekünk, netes tartalomgyártóknak kell erre törekednünk, bloggereknek, újságíróknak, mert basszus, mi gyártjuk a jövő tartalmát. Olyan minőségben, amilyenben megköveteljük magunktól.

Disclaimer: mindenki elmehet a picsába, aki ezután azt kezdi vizslatni, hogy akkor én most hol vétek hibát, meg tételesen kigyűjti, hogy milyen kifejezéseket hol használtam helytelenül, vagy hol volt “pongyola” a szórend, amit alkalmaztam. Ezeket is meg lehet persze tárgyalni, de jelen bejegyzésemnek nem ez a témája.

A helytelenül külön írt összetett szavakat *-al és dőlt formázással jelöltem.

- Tigri -

A mai napon voltam állásinterjún egy nagyobb cégnél, az ott tapasztaltak kicsit kiverték a biztosítékot.

Miről is van szó? Eddig tanárként dolgoztam, és most úgy döntöttem, hogy a versenyszférában (is) megpróbálok állást találni. És hát sikerült szembetalálkozni a tanárokról (és általában a közszférában dolgozókról) alkotott sztereotípiákkal, de úgy keményen.
Lássuk a helyzetet: 5 nő felvételiztet, miután előadtam a csodás feladatmegoldást és válaszokat, az első kérdés rögtön: hogy jön ez a munka az előzőek után? Megadom a választ, de jönnek a további kérdések és állítások, úgymint:

• Hogy fogom bírni azt, hogy 8-tól 5-ig kell dolgozni, vagy akár tovább is?
• Hogy fogom bírni a nyomást, amit a versenyszféra jelent?
• Hogy fogom az irodai munkát bírni?

A válaszom mindegyikre: köszönöm, jól. Meg azért ne misztifikáljuk már itt a dolgokat, eddig is volt, hogy 5-ig vagy akár este fél 11-ig is az iskolában voltam. (Egyébként a mai jelentkezők közül egyedül én dolgoztam már bármit is…) Az elmúlt félévben minden hétfőn  8-9 körül jöttem el. Meg hogy nem gyerekek vannak itt, hanem ügyfelek, és határidők ésatöbbi. Na itt már nem válaszoltam egy csomó mindenre, meg nem is reagáltam, leesett ugyanis, hogy kb. gőzük nincs arról, milyen is tanárnak lenni – Tigri szerint meg kellett volna kérdeznem, hogy “elnézést, bármelyikük tanított már iskolában hosszabb ideig?”, ezzel megelőzve a továbbiakat. Nem tettem meg, egyrészt mert fölösleges lett volna, másrészt mert nem jutott eszembe.
Csak úgy mellesleg megjegyezve: a legrosszabb ügyfél a szülő: mindent meg akar adni az ő drága egyetlen gyermekének, akinél csodálatosabbat a Föld nem hordott még a hátán, és akihez hasonlót csak 100 évente egyszer szül a korszellem stb…A tanár persze tegyen meg mindent érte, és lehetőleg úgy, hogy az ő egy szem gyerekének jó legyen, a többiek a csoportban/osztályban nem érdekesek.

Itt még azonban nem ért véget a történet: hogy egyébként a tanároknak mennyire baromira jó (ez az a mondat, amitől minden tanár a falra mászik), mert hogy heti 20 órácskát letanít – kb. 3 éve 22 óra a kötelező óraszám – , meg aztán kicsit készülget otthon, és aztán kész – dolgozatot pl. sose kell javítani, ugye, hétvégén se. Az első két évben 24-25 órám volt egy héten, és persze dögöljek meg, hogy az utolsó évben csak 13 (+9 osztályfőnökséggel járó elszámolt óra, szerintem volt vagy 13 az is)! És különben is, ott a rengeteg sok szünet, pl. a nyári szünet, ami de jó lenne nekik is…
Na ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy ha ennyire baromira jó dolog tanárnak lenni, akkor Önök, kedves hölgyek…mit keresnek még itt? Persze nem tettem föl. Nyilván a nettó 80ezres, 20 év után kb. 120-130ezres fizetés visszatartó erő.

Gyakorlatilag védekezésre kényszerítettek, valamint, úgymond, nem látták biztosítottnak, hogy én tudnék dolgozni “ilyen sokat” ekkora terhelés mellett. És hogy ez a versenyszféra, sőt, Versenyszféra, és hogy nem akarják a minisztériumi és tanári munkát értékelni, de hát…
Nos ekkor tudtam volna üvölteni, de megintcsak felülkerekedett a jólneveltség és higgadtság, és nem tettem föl a kérdéseket, miszerint:

• vajon a hölgyek jártak-e iskolába, és ha igen, akkor ki adta át nekik a tudást, vagy az alapokat, amelyek révén ma itt lehetnek?
• a gyerekeiket/unokáikat nem a legjobb iskolába akarják majd iratni? ó, de, igen, nahát…és miért is jók azok az iskolák?

Valamint nem jött elő belőlem a “ha ti így, akkor én is így” érzés, ezért nem mondtam nekik azt, hogy a tanítás és az orvoslás egy napon nem említhető ezekkel a versenyszférában végzett tevékenységekkel. Mindegyik munka fontos, hát persze, de asszem, hogy ebben az esetben egyértelmű, hogy melyik foglalkozások is biztosítják a társadalmi létet, újratermelődést, meg sokszor az életet is, ugye.

Összegzés: a magyar társadalom tanárokról alkotott képét sikerült összeállítanom ezek alapják, és a következőkre jutottam.
Egyrészt a tanárok irányában irigykednek a szünetek, meg a rövidebb munkaidő miatt. Erről annyit, hogy amikor papíron írni kellett, hogy ki mennyit dolgozik (Tanítási Időkeret, röv. TIK), akkor elő volt írva, hogy 40-nél több óra nem jöhet ki…ezt általában csütörtökön és pénteken spóroltuk meg, szabályosan trükköztünk. Egyébként a napi 8 órát túl lehetett lépni, általában sikerült is.

Másrészt: leszólják és lenézik őket. Ugye ismerős a “na már megint házi feladatot/egyest/intőt adott az a hülye tanár” és hasonló kifejezések, amik lassan visszajutnak az iskolába a gyerekek révén, akik ugyanezt a szemléletet fogják tükrözni. Ezen felül mindenért a tanárok és az iskola a hibás, a szülői nevelés hiányosságai miatt is.
És természetesen mindeközben lenézik őket, mert mindenki tudja, hogy milyen nevetségesen keveset keresnek. És hát manapság a pénz az úr, ha keveset keresel, nem számítasz.

Na és ez a szemlélet hozzájárul ahhoz, ami miatt ma ott tartunk, ahol. Mindenféle nagyképűség nélkül állíthatom, hogy én már azt is tudom, hogy mi lesz 10 év múlva, ha ez így megy tovább. Felelős meg nem lesz, vagy ha igen, akkor van egy tippem, hogy ki…

- Andreas -

Aki ismer, biztosan tudja, hogy mi a véleményem a vallásról meg az egyházakról. De most nem erről akarok írni, hanem arról a sajnálatos esetről, hogy a Pápa elesett a fürdőkádban és eltörte a csuklóját.

Olvastam 979 és Lost véleményét is a dologról, és nem tudom megállni, hogy két pontban ne írjam le a sajátomat:

1, Nem kell, nem kötelező szeretnünk, még csak tisztelnünk sem XVI. Benedek pápát. Olyan ember ő, aki személyesen nagyon csúnya véleménnyel van rólunk (melegekről), és ezt a véleményét egyházi tanokkal alátámasztva propagálja is amikor csak teheti. Sőt, a múltja sem az ma született fehér hó (sic!), ezt sem lehet letagadni. Érthető hát, hogy sokan haragszanak rá. Én is haragszom rá, és megvan a véleményem róla.

2, Ugyanakkor. Egy idős, és mind külső jegyeit, mind viselkedését tekintve is emberként kategorizálható lényről van szó. S mint ilyen, a balesetén gúnyolódni nem szép dolog, igencsak jellemzi az őt ezért kigúnyolókat. De álljunk meg egy pillanatra. Nem azt mondom, hogy nem lehet elmosolyodva, fejet csóválva azt mondani, hogy “jajj, szegény”, mint ahogy Lost reakcióját képzelem. Lehet. Ez még nem gúnyolódás, vagy ha az is, akkor annak nagyon enyhe formája. Szerintem ezzel eddig a pontig nincs semmi baj. Saját véleménye mindenkinek lehet, és van is (remélem).
Amit viszont nem szabad: egy rádióban, nagy közönség előtt, ordenáré módon gúnyolódni. Nem azért, mert mindenkinek kötelező tisztelnie a katolikus egyház vezetőjét, vagy mert ezzel sokakat megbánthat, nem, szó sincs róla. Egyszerűen jó érzésű ember nem tesz ilyet, és kész.

Ráadásul azokat, akik ebben az esetben kigúnyolták nem hiszem, hogy bármilyen módon is megbántotta volna a Pápa. Kivéve, ha titokban melegek, vagy házasságon kívül élnek szexuális életet, amit szintén elítél XVI. Benedek. Hmm, na várjunk csak… :)

- Tigri -

Méghozzá erről a szlovák-magyar viszonyról. Hosszan lehetne vitázni arról, hogy “ki kezdte”, illetve hogy a 120 évvel ezelőtti magyarosítási törekvésekre (amelyek messze nem ilyenek voltak) vajon helyes-e most egy ilyen törvénnyel válaszolni, csak azért, hogy jól megmutassák, ki is a kakas a szemétdombon. Nevetséges és szánalmas egyszerre, ami történik. Aki hibásan használja a szlovákot, az akár 5000 euróra is büntethető…éseztígyhogy??

Az egészet csak azért hoztam föl, mert amikor Párkányban voltunk az iskolával, ott mondta a helyi magyar nyelvű iskola igazgatója, hogy “az idő nekik (a szlovákoknak) dolgozik, és ezt ők is, és mi is tudjuk”.
Nagy igazság, csak az a kérdés, hogy akkor erre a hátralévő időre miért kell a szlovákoknak ennyire “csinálni a feszkót”, ahogy manapság mondani szokás. Elvégre csak az elmúlt 100-120 év az, amikor nem igazán volt békés a viszony a két nép között, előtte jól megvoltunk. Meg szerintem 2000 körül is egészen békés volt a viszony. Persze más kormányok voltak ott is, itt is, más volt a hangulat mindkét országban.

Örömmel hallottam, hogy Önöknek van arra 5 millió forintjuk, hogy színészekkel mondassák föl néhány járaton az állomások nevét – ahelyett, hogy például becsuklásgátlót vagy neadjisten új üléshuzatokat vennének belőle, esetleg elkezdenék kiépíteni (újra) a beléptetőrendszert a metróban -  és még olyan hasznos információkat is közöljenek, hogy “innen csak pár lépés a Madách Színház”. Azonban azt is észrevettem, hogy pl. a Zeneakadémiát már nem mondják be, így javaslom, hogy most engem kérjenek föl, hogy – hasonló összegért – mondjam újra az egészet. Az eredményért előre is kezeskedem.

Üdvözlettel: Andreas

U.i.: És legyenek kedvesek oldják már meg, hogy az idegesítő lejátszáslassítás ne legyen rajta egyes buszokon, mert nagyban rontja az “imázsukat”, ha azt kell hallgatni, hogy “aaa kooooooosztooooláááányiiii deeeezsőőőő tééééér köööveeetkeeeziiik”…