Tigri

Ezt dobtam össze ebédre: kukoricapaníros csirkemell citromos szósszal meglocsolva, salátával, és… sajttal :)

Állati finom lett!

Laci is kapott belőle, csak neki krokettet sütöttem hozzá, mert olyan vajszívem van, hogy rá is főzök, bizony. Mondjuk mi mást csinálhatnék, csak nem zavarhatom le, hogy egyen inas húst a sarki kispiszkosban, nem?

Grillezett csirkemellcsíkok salátaágyon, könnyű majonézes dresszinggel.

Bocs, telefonnal készült, mert most nincs nálam semmi más képalkotó eszköz, de meg kellett osztanom, olyan jól nézett ki :)

Namármost mivel eldöntöttem, hogy én is nekikezdek egy kisebb diétának, és mivel napjaim nagy részét az irodában töltöm, tök logikus, hogy idebent kell főzőcskézni. Szigorúan munkaidőben, persze :)

Batyin a spárban vettem csirkemellet, ebédkor majd összevág csíkokra, pici fűszerrel meghint (erről nem vagyok hajlandó lemondani, nem érdekel hogy hány liter vizet köt meg a só benne!), serpenyőt összemaszatolom kevés olívaolajjal, mehet bele, megsüt, salátára rá, hamm. Hú, de szeretek sütni-főzni :))

Ma pont tökegyedül vagyok idebenn, ráérek vele pampogni, bár ezt összeütni max. tíz perc.

Ja, ha már iroda, kicsit kidühöngöm magam. Van ugye az alapszitu, fejlesztőcsapat, három fő, történetesen három srác. Kaptunk saját irodát, ami igazából egy lakás, szépen berendezve, konyhával, bútorokkal, növényekkel, képekkel a falon, az asztalokon zümmögnek a mac-ek, szóval minden csudijó.

De!

Az miért van, hogy kis túlzással csak én locsolom a növényeket, szinte mindig én mosogatok el, viszem le a szemetet, törölgetem le az asztalokat, mosok fel péntekenként, ilyesmi? Igaz, Laci szokott segíteni, de csak akkor, amikor direkt megkérem rá. Jó, oké, én vagyok a buzi (ezt ők nem tudják, mert mi közük van hozzá? és ez jó is így), biztos ezért nem félek megfogni a felmosórongyot, meg ezért nem vagyok hajlandó mocsokban dolgozni, na de azért álljon meg a menet.

A heteró fiúk tényleg ennyire trehányok?
Vagy csak nekem jutott ki két díszpéldány?