Címszavakban:
- Megint van munkám. Tehát dolgozom, bizony. Pontosabban megint rengeteg munkám van, és kevés szabadidőm, de ez már csak így van.
- Újra járok edzeni, immár edző nélkül. Nem mintha rossz lett volna, csak már nagyon nem esik útba a régi hely, nincs időm reggelente annyit utazni. Cserébe itt az alléban nyílt egy vadi új éjjelnappalos konditerem, ami alig pár perc innen, nem ragozom tovább.
- Fogaim alakulnak, bár nem mindig a jó irányba, de legalább valami. Volt több műtét meg fúrás-faragás, és még lesz is. Brrr.
- Tanulok vezetni. Még csak könyvből, igaz, de ahogy alkalom adódik be fogok iratkozni a megfelelő intézménybe. Semmi az egész, tulajdonképpen meguntam, hogy a magas árszínvonalú tömegközlekedési szolgáltatás igénybevétele közben egyre durvább hajléktalanhelyzetnek vagyok kitéve. Egészen konkrétan akár reggel, akár este veszem igénybe az itt közlekedő bármelyik villamost, mindig utazik rajta legalább egy szerencsétlen sorsú úriember, aki mélyen megragadó egyedi illatával megtöri az utazás egyhangúságát, illetve ruházatának állapotával egy egészséges kockázati tényezőt visz be mindannyiunk életébe: “le merjek ide ülni, vagy ne, mert pisi-kakás lesz a nadrágom?”.
Az lesz.
- Tigri -