Tigri

Gondolom nem én vagyok az első aki észreveszi, és felszólal ez ellen az érdekes jelenség ellen, hiszen bár nem vagyok egy Grétsy László, mégis egyre jobban zavar ez a dolog.

Ami pedig az összetett szavak indokolatlan különírása.

Ok, értem én, a magyar egy nehéz nyelv, a nyelvtan meg unalmas volt, a magyartanárt meg a többség úgyis mindig gyűlölte… mégis, az egyszerű logika, a sokat emlegetett paraszti ész is teljesen kiveszett? Vagy a tanítás minősége romlott ennyit az elmúlt… mit tudom én, 30-40 évben (na tessék, megint a tanítás… Andreas rossz hatással van rám :)?

A fenti példát most lőttem a liftben, felfelé jövet (telefonnal, ezért olyan a kép, amilyen). Az első összetett szó még ment: lakástulajdonos, eddig rendben. A lakáshasználóba viszont már beletört a közös képviselőnk bicskája. Pedig ha megnézzük, ez a két szó nem sokban különbözik egymásról, képzésükre ugyanazt a szabályt kell alkalmazni. Sőt, egymás mellé vannak írva, elég feltenni a kérdést, hogy miért is írta az első szót egybe, és a másodikat külön? Mégsem tűnt fel írás közben, hogy ez így hülyeség.

Nem csak a bonyolult, adott esetben szakmai kifejezésekkel van a gond, az alábbi szavakat nagyon sokszor láttam különírva:

• igen is* (igenis), még is* (mégis) … nem sorolom ezeket tovább, nagyon sok is-re végződő szó
• igen csak* (igencsak) … és újfent a hasonlók
• iroda ház* (irodaház)
• hozzá állás* (hozzáállás)
• észre vettem* / észre venni* (észrevettem / észrevenni)
• meg értette* (megértette) … úgy összességében a meg-el kezdődő szavak
• minden képen* (mindenképpen) … és nem úgy értve, hogy “minden képen rajta volt”, hanem úgy, hogy “minden képen* meg akartam…”
• minden esetre* (mindenesetre) … a minden és a semmi szavak is gyakori áldozatok… viszont érdekes, hogy a mindenkinek általában mindenkinek megy, fura
• forduló pont* (fordulópont)
• feltöltő kártya* (feltöltőkártya)
• végig gondolva* (végiggondolva)

satöbbi. Felsorolni sem lehet, annyi van, nem is folytatom. Jut eszembe: remélem senki sem kezd el majd ezután a poszt után nyafogni kommentben, hogy most mit kukacoskodom, hiszen az a lényeg, hogy megértse az olvasó a gondolatainkat, amit közölni akarunk, meg a nyelv (ebben az esetben írott formában) csak egy eszköz.

Ma már mindenki írhat szövegeket, melyek akár nagyobb publikum előtt is megjelenhetnek. Régen ez csak az újságírók és címerfestők (meg hasonlók) kiváltsága volt, nekik meg ez volt a szakmájuk, így természetes szűrőként működtek. Ők pontosan tudták, hogy mivel maradandót alkotnak, ezért megfelelő körültekintéssel és igényességgel kell eljárniuk. Ma viszont már mindenkinek van számítógépe, meg akár nyomtatója is, az egész lakosság címfestővé vált. Csak sajnos a technikai lehetőségekkel együtt nem jön automatikusan a körültekintés és pontosság igénye.

Vagy mégis? Hiszen a megfelelő szoftverek rendelkeznek helyesírás-ellenőrzővel, és ezek okosan aláhúzzák az elgépelt szavakat. Ez nagy segítség, igaz, de valamit nem tud az ellenőrző: semmi, vagy nagyon kevés javaslatot tesz az összetett szavak esetében az egybe- vagy különírásra.

Azt hiszem, hogy bizonyos esetben a helyesírás-ellenőrző káros is. Hiszen mára már beállt az emberek szeme a piros, meg a zöld hullámos vonal figyelésére. Nincs aláhúzás? Akkor minden rendben. Minden helyes.

Nem. Nincs minden rendben, és nem helyes minden. Nem akarom azt olvasni a boltban, hogy csemege pult*, mert az kurvára csemegepult. Csak egy kicsit gondolkodni kellene. Ha a kedves kk-nk kicsit odafigyelt és gondolkodott volna, akkor nem írta volna egymás mellé azt a két szót úgy, ahogy.

Kedves akárki, aki olvasod ezt éppen. Kérlek. Kérlek, gondolkodj, és légy egy kicsit igényesebb önmagaddal szemben. És ezen nem megsértődni kell, hanem komolyan venni és törekedni. Főleg nekünk, netes tartalomgyártóknak kell erre törekednünk, bloggereknek, újságíróknak, mert basszus, mi gyártjuk a jövő tartalmát. Olyan minőségben, amilyenben megköveteljük magunktól.

Disclaimer: mindenki elmehet a picsába, aki ezután azt kezdi vizslatni, hogy akkor én most hol vétek hibát, meg tételesen kigyűjti, hogy milyen kifejezéseket hol használtam helytelenül, vagy hol volt “pongyola” a szórend, amit alkalmaztam. Ezeket is meg lehet persze tárgyalni, de jelen bejegyzésemnek nem ez a témája.

A helytelenül külön írt összetett szavakat *-al és dőlt formázással jelöltem.

- Tigri -

A mai napon voltam állásinterjún egy nagyobb cégnél, az ott tapasztaltak kicsit kiverték a biztosítékot.

Miről is van szó? Eddig tanárként dolgoztam, és most úgy döntöttem, hogy a versenyszférában (is) megpróbálok állást találni. És hát sikerült szembetalálkozni a tanárokról (és általában a közszférában dolgozókról) alkotott sztereotípiákkal, de úgy keményen.
Lássuk a helyzetet: 5 nő felvételiztet, miután előadtam a csodás feladatmegoldást és válaszokat, az első kérdés rögtön: hogy jön ez a munka az előzőek után? Megadom a választ, de jönnek a további kérdések és állítások, úgymint:

• Hogy fogom bírni azt, hogy 8-tól 5-ig kell dolgozni, vagy akár tovább is?
• Hogy fogom bírni a nyomást, amit a versenyszféra jelent?
• Hogy fogom az irodai munkát bírni?

A válaszom mindegyikre: köszönöm, jól. Meg azért ne misztifikáljuk már itt a dolgokat, eddig is volt, hogy 5-ig vagy akár este fél 11-ig is az iskolában voltam. (Egyébként a mai jelentkezők közül egyedül én dolgoztam már bármit is…) Az elmúlt félévben minden hétfőn  8-9 körül jöttem el. Meg hogy nem gyerekek vannak itt, hanem ügyfelek, és határidők ésatöbbi. Na itt már nem válaszoltam egy csomó mindenre, meg nem is reagáltam, leesett ugyanis, hogy kb. gőzük nincs arról, milyen is tanárnak lenni – Tigri szerint meg kellett volna kérdeznem, hogy “elnézést, bármelyikük tanított már iskolában hosszabb ideig?”, ezzel megelőzve a továbbiakat. Nem tettem meg, egyrészt mert fölösleges lett volna, másrészt mert nem jutott eszembe.
Csak úgy mellesleg megjegyezve: a legrosszabb ügyfél a szülő: mindent meg akar adni az ő drága egyetlen gyermekének, akinél csodálatosabbat a Föld nem hordott még a hátán, és akihez hasonlót csak 100 évente egyszer szül a korszellem stb…A tanár persze tegyen meg mindent érte, és lehetőleg úgy, hogy az ő egy szem gyerekének jó legyen, a többiek a csoportban/osztályban nem érdekesek.

Itt még azonban nem ért véget a történet: hogy egyébként a tanároknak mennyire baromira jó (ez az a mondat, amitől minden tanár a falra mászik), mert hogy heti 20 órácskát letanít – kb. 3 éve 22 óra a kötelező óraszám – , meg aztán kicsit készülget otthon, és aztán kész – dolgozatot pl. sose kell javítani, ugye, hétvégén se. Az első két évben 24-25 órám volt egy héten, és persze dögöljek meg, hogy az utolsó évben csak 13 (+9 osztályfőnökséggel járó elszámolt óra, szerintem volt vagy 13 az is)! És különben is, ott a rengeteg sok szünet, pl. a nyári szünet, ami de jó lenne nekik is…
Na ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy ha ennyire baromira jó dolog tanárnak lenni, akkor Önök, kedves hölgyek…mit keresnek még itt? Persze nem tettem föl. Nyilván a nettó 80ezres, 20 év után kb. 120-130ezres fizetés visszatartó erő.

Gyakorlatilag védekezésre kényszerítettek, valamint, úgymond, nem látták biztosítottnak, hogy én tudnék dolgozni “ilyen sokat” ekkora terhelés mellett. És hogy ez a versenyszféra, sőt, Versenyszféra, és hogy nem akarják a minisztériumi és tanári munkát értékelni, de hát…
Nos ekkor tudtam volna üvölteni, de megintcsak felülkerekedett a jólneveltség és higgadtság, és nem tettem föl a kérdéseket, miszerint:

• vajon a hölgyek jártak-e iskolába, és ha igen, akkor ki adta át nekik a tudást, vagy az alapokat, amelyek révén ma itt lehetnek?
• a gyerekeiket/unokáikat nem a legjobb iskolába akarják majd iratni? ó, de, igen, nahát…és miért is jók azok az iskolák?

Valamint nem jött elő belőlem a “ha ti így, akkor én is így” érzés, ezért nem mondtam nekik azt, hogy a tanítás és az orvoslás egy napon nem említhető ezekkel a versenyszférában végzett tevékenységekkel. Mindegyik munka fontos, hát persze, de asszem, hogy ebben az esetben egyértelmű, hogy melyik foglalkozások is biztosítják a társadalmi létet, újratermelődést, meg sokszor az életet is, ugye.

Összegzés: a magyar társadalom tanárokról alkotott képét sikerült összeállítanom ezek alapják, és a következőkre jutottam.
Egyrészt a tanárok irányában irigykednek a szünetek, meg a rövidebb munkaidő miatt. Erről annyit, hogy amikor papíron írni kellett, hogy ki mennyit dolgozik (Tanítási Időkeret, röv. TIK), akkor elő volt írva, hogy 40-nél több óra nem jöhet ki…ezt általában csütörtökön és pénteken spóroltuk meg, szabályosan trükköztünk. Egyébként a napi 8 órát túl lehetett lépni, általában sikerült is.

Másrészt: leszólják és lenézik őket. Ugye ismerős a “na már megint házi feladatot/egyest/intőt adott az a hülye tanár” és hasonló kifejezések, amik lassan visszajutnak az iskolába a gyerekek révén, akik ugyanezt a szemléletet fogják tükrözni. Ezen felül mindenért a tanárok és az iskola a hibás, a szülői nevelés hiányosságai miatt is.
És természetesen mindeközben lenézik őket, mert mindenki tudja, hogy milyen nevetségesen keveset keresnek. És hát manapság a pénz az úr, ha keveset keresel, nem számítasz.

Na és ez a szemlélet hozzájárul ahhoz, ami miatt ma ott tartunk, ahol. Mindenféle nagyképűség nélkül állíthatom, hogy én már azt is tudom, hogy mi lesz 10 év múlva, ha ez így megy tovább. Felelős meg nem lesz, vagy ha igen, akkor van egy tippem, hogy ki…

- Andreas -

Nna, most végre volt egy kis időm (és kedvem, ez volt inkább a fontos), és szépen megjavítottam a blog néhány hibáját, meg frissítettem is, aminek szintén itt volt az ideje. Köszi mindenkinek, aki jelzett hibákat (remélem nem maradt több)! :)

Aki ismer, biztosan tudja, hogy mi a véleményem a vallásról meg az egyházakról. De most nem erről akarok írni, hanem arról a sajnálatos esetről, hogy a Pápa elesett a fürdőkádban és eltörte a csuklóját.

Olvastam 979 és Lost véleményét is a dologról, és nem tudom megállni, hogy két pontban ne írjam le a sajátomat:

1, Nem kell, nem kötelező szeretnünk, még csak tisztelnünk sem XVI. Benedek pápát. Olyan ember ő, aki személyesen nagyon csúnya véleménnyel van rólunk (melegekről), és ezt a véleményét egyházi tanokkal alátámasztva propagálja is amikor csak teheti. Sőt, a múltja sem az ma született fehér hó (sic!), ezt sem lehet letagadni. Érthető hát, hogy sokan haragszanak rá. Én is haragszom rá, és megvan a véleményem róla.

2, Ugyanakkor. Egy idős, és mind külső jegyeit, mind viselkedését tekintve is emberként kategorizálható lényről van szó. S mint ilyen, a balesetén gúnyolódni nem szép dolog, igencsak jellemzi az őt ezért kigúnyolókat. De álljunk meg egy pillanatra. Nem azt mondom, hogy nem lehet elmosolyodva, fejet csóválva azt mondani, hogy “jajj, szegény”, mint ahogy Lost reakcióját képzelem. Lehet. Ez még nem gúnyolódás, vagy ha az is, akkor annak nagyon enyhe formája. Szerintem ezzel eddig a pontig nincs semmi baj. Saját véleménye mindenkinek lehet, és van is (remélem).
Amit viszont nem szabad: egy rádióban, nagy közönség előtt, ordenáré módon gúnyolódni. Nem azért, mert mindenkinek kötelező tisztelnie a katolikus egyház vezetőjét, vagy mert ezzel sokakat megbánthat, nem, szó sincs róla. Egyszerűen jó érzésű ember nem tesz ilyet, és kész.

Ráadásul azokat, akik ebben az esetben kigúnyolták nem hiszem, hogy bármilyen módon is megbántotta volna a Pápa. Kivéve, ha titokban melegek, vagy házasságon kívül élnek szexuális életet, amit szintén elítél XVI. Benedek. Hmm, na várjunk csak… :)

- Tigri -

Na tessék, kb. ilyen kinézet van megcélozva. A jelenlegi haladási ütemmel számolva úgy kétszáz év, és el is érem. Csak megérjem :D … bár lehet, hogy ilyen szálkás már tényleg csak a koporsóban leszek. :)

Erről jut eszembe.

Páromat sajnos mostanában (ez csúsztatás, mindig is az volt) elég nehéz rávenni bármilyen rendszerezett testmozgásra, úgyhogy csütörtök-péntekre be is utaltam egy jó kis túrázásra-kempingezésre (979 és Ricsi szervezésében, ezúton is köszönet). Remélem jól fog elsülni, sajnos én nem lehetek ott, mert dolgozom, de majd erősen gondolok rátok, srácok!

Update: fenti link frissítve, kösz hogy szóltatok.

Méghozzá erről a szlovák-magyar viszonyról. Hosszan lehetne vitázni arról, hogy “ki kezdte”, illetve hogy a 120 évvel ezelőtti magyarosítási törekvésekre (amelyek messze nem ilyenek voltak) vajon helyes-e most egy ilyen törvénnyel válaszolni, csak azért, hogy jól megmutassák, ki is a kakas a szemétdombon. Nevetséges és szánalmas egyszerre, ami történik. Aki hibásan használja a szlovákot, az akár 5000 euróra is büntethető…éseztígyhogy??

Az egészet csak azért hoztam föl, mert amikor Párkányban voltunk az iskolával, ott mondta a helyi magyar nyelvű iskola igazgatója, hogy “az idő nekik (a szlovákoknak) dolgozik, és ezt ők is, és mi is tudjuk”.
Nagy igazság, csak az a kérdés, hogy akkor erre a hátralévő időre miért kell a szlovákoknak ennyire “csinálni a feszkót”, ahogy manapság mondani szokás. Elvégre csak az elmúlt 100-120 év az, amikor nem igazán volt békés a viszony a két nép között, előtte jól megvoltunk. Meg szerintem 2000 körül is egészen békés volt a viszony. Persze más kormányok voltak ott is, itt is, más volt a hangulat mindkét országban.

Egészen szépen gyógyul a szemem. Bár még viszonylag hamar elfárad, meg közelre a monitort még nem látom teljesen tisztán, azért a dolog nagyon szuperül alakul.

A műtét után voltak apró szövődmények, de ezek szerencsére rendeződtek, és már például nem fetrengek fájdalmamban, félig (néha teljesen) vakon a kanapén, meg nem kell minden reggel elbotorkálnom kontrollra, szóval minden rendben van. Azért az a pár nap kellemetlenség simán megérte.

Ha valaki műtéten gondolkodik, csak szólok, hogy van olyan kuponom, amivel az alkalmassági vizsgálat ingyenes (a 8eFt helyett), és adok belőle nagyon szívesen (aztán ha végül műtét lesz belőle, akkor én is kapok vissza egy kis pénzt, szóval mindkettőnknek megéri).

Tehát szemek letudva, de a nagygenerál itt nem áll meg: hamarosan jönnek a fogak, ami egy kicsit hosszabb, véresebb és fájdalmasabb lesz, alig várom (na persze). Tök jó, hogy ennyi nyiszabolás kell, hogy működjön rendesen az ember teste, komolyan.

Mit látunk a képen?

A helyes megfejtést beküldők között szétosztunk egy hangszórót. Igen, apró darabokra szedve. :)

Jelige: “Nincs semmi, de tegnap óta az is csökkent.”

Egyéb fontos közlendők érdeklődők kedvéért: Tigri jól van, egyre jobban lát, és már nem nyávog* sokkal kevesebbszer mondja, hogy fájna a szeme, csak estére elfárad, és ezért nem ír blogot sem. Viszont búcsút vehet a szemüvegtől.

*Csak gonoszkodom, nagyon hősiesen viselte, pedig igencsak fáj a gyógyulás.

6:45. Elindultam, a busz sehol, pedig nem ment el előttem.

7:10. Melóhely, kell pár cucc amit benthagytam.

7:30. Indul a hév, a cél az Árpád híd. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy végülis melyik helyre kell menni, de remélem, hogy oda, ahová gondolom. Telefont nem veszik fel, gondolom korán van még.

8:00. Itt vagyok, váróban kisebb tömeg, de legalább jó helyre jöttem. Tájékoztatót, beleegyzésit olvasok.

8:30. Vizsgàlatok megvannak, kis adag Xanax benyelve (azt mondták vegyem be, benne van az árban :D). Mindjárt pénzügyek aztán irány a…

8:45. Műtő. Beöltöztettek, érzéstelenítő cseppek a szembe. A műtét. Szemhéjterpesz, hámsejtek lekaparása, majd lézer. Aztán mindez még egyszer.

9:05. Jöhetek is haza. És kezdődhet a három nap pokol: a gyógyulás.

Szemek megműttetve.

Tessék, tessék, beállít a jóidő, és már megy is a nyafogás. Én Zolival értek egyet – végre megjött az igazi nyár! Jessz!

Tehát ha valaki véletlenül csoportos fürdőzést tervez valamely fővárostól nem messze eső erre alkalmas létesítményben, kérem jelezze irányomban is! Hiszen ez az idő szinte követeli kicsiny habtestünk közszemlére tételét!