Az utóbbi napokban elég sokat ingáztunk a régi meg az új albérlet között tömegközlekedéssel. Sok cuccot inkább kézben vittünk át az új helyre, mert autónk az nincsen, viszont szeretem a legtöbb dolgot saját magam elintézni, a lehető legkevesebb szívességkéréssel. Így esett meg, hogy esténként láthatók voltunk a 15-ös buszon, 4-6-os és 49-es villamoson mindenféle vicces cuccokat cipelve (fém asztalkeret, rugós matrac, csak hogy a legjobbakat említsem). Erre jön még rá, hogy szerintem voltunk az utóbbi egy-másfél hétben legalább nyolcszor az Ikeában is, és persze onnan is mindig könnyen szállítható csomagokkal metróztunk-villamosoztunk haza. Ez eddig persze vicces, de nem különösebben érdekes.
Viszont az intenzív BKV-használat rávilágított egy igen érdekes dologra: a hajléktalanokra, akik körbe-körbe utaznak, egész nap, csendesen (haha, csendesen, persze) bűzölögve a buszon, villamoson. Láthatóan megtehetik, nincs senki, aki leszállítaná őket, az ellenőr már oda sem megy hozzá, a buszvezető leszarja, az utasok meg inkább elhúzódnak a jármű másik végébe, hogy ne kelljen látni, szagolni az illetőt. Láttunk igen érdekes eseteket, mind közül a nyertes talán az a homeless volt, aki a 4-es villamos egyik ajtaja mellett ült, részegen elterülve, és a nyitott nadrágjából kilógott a mocskos-szőrös nemi szerve. Turistacsalogatónak nem rossz, ugye?
Ok, eltekintve a vizuális és kémiai (szag-) ingerektől, mi a baj ezzel? Hiszen szegény hajléktalanok, akik önhibájukon kívül kénytelenek az utcán élni mi mást is csinálhatnának? Komolyan azt az egy helyet sajnálom tőlük?
A “szegény, nem az ő hibája, hogy hajléktalan” kérdésbe most ne menjünk bele, egy teljes bejegyzést meg tudnék tölteni az indokaimmal, hogy miért gondolom ezt a vélekedést hülyeségnek. A helyet sem sajnálom tőlük, nem, akárki ülhetne ott (bár az az akárki valószínűleg kicsit nagyobb valószínűséggel fizette meg a menetjegyet, mint a potenciális helyét elfoglaló hajléktalan barátunk).
Ami mellett viszont nem tudok elmenni, az az a rengeteg betegség, amiben ezeknek az elhanyagolt embereknek a nagy része szenved, és terjeszt. Amikor kimegyek a tömegközlekedésbe, akkor óhatatlanul kiteszem magad a legkülönfélébb hatásoknak, ezzel nincs is semmi probléma, az immunrendszerem teszi a dolgát. Amikor azonban olyan embereket látok, akik a fekélyes, sebes, hámló lábukat vakarják a villamoson ülve, és finoman repkednek szanaszét a szélben a lehámlott, fekélyes bőrdarabok… vagy amikor a láthatóan tébécés úriember nyakát előrenyújtva élvezettel köhög szerteszét, lehetőleg úgy, hogy némi nyál is jusson mindenhova… vagy amikor az elsőre tisztának tűnő ülésről felállva érzed, hogy nyirkos lett a nadrágod, és csak otthon megszagolva bizonyosodik be, amit hazáig csak sejtettél, hogy bizony egy nem teljesen felszáradt pisibe ültél bele… és akkor a kukázós bácsiról még nem is beszéltem, aki, miután összeszedte a napi betevőjét, és bűzölgő szatyraival felszállt a hetes buszra, úgy döntött, hogy végigbumszlizik a busz elejébe, mert ott látott egy szabad helyet, és ezenközben szutykos kezeivel megfogta az összes kapaszkodót, és hozzányomult mindenkihez, akit csak ért, mert szereti látni, ahogy elhúzódnak, megborzongnak az emberek.
Ezek már azok a helyzetek, amikor nem elég, hogy miután hazaértél megmosod a kezed. Itt szándékosan vagy kitéve olyan hatásoknak, amiknek egy civilizált városban nem kellene, hogy érjenek. Természetesen a BKV szabályzatának több pontja is szól ezekről az esetekről, nem véletlenül. Csak senki sincs, aki betartaná, betartatná őket.
Innen egyébként csak egy lépés a köztereken uralkodó helyzetekig eljutni. Mindenki látja, tudja, hogy miről beszélek.
Hogyan juthatott el egy társadalom arra a szinte, hogy hagyja, hogy egy ilyen jelentéktelen, ámde zajos-bűzös embercsoport ennyire a fejére nőjön? Úgy érzem, hogy ezek az emberek ma Budapesten szinte bármit megtehetnek. Az az álláspontjuk, hogy nekik már nincs mit veszteniük. És meg is teszik ezt a bármit, próbáld csak meg elzavarni őket valahonnan, rögtön előugrik a kés a zsebből, és megy a rikács, hogy de neki joga van ott lenni, és takarodj a büdös picsába.
Nekem ne mondja senki, hogy nem lehet ezt a helyzetet megoldani… vagy ha azt nem is, leglább kezelni. Erre számos példa van, Budapestnél jóval nagyobb városok is találtak már többé-kevésbé működő megoldást, meghozták a megfelelő rendeleteket, megtalálták a finanszírozás lehetőségeit, felállították és működtetik a megfelelő végrehajtószerveket.
Persze, sokan mondták már, hogy Magyarországon 20 évvel ezelőttig nem voltak hajléktalanok, ez a probléma ismeretlen volt. Talán erre, meg az elmaradt igazi rendszerváltásra vezethető vissza, hogy politikusaink léthatóan vakok a témára.
Na.
Képek forrása: egyes kép: FN.hu, kettes kép: Ábel Attila.
7 hozzászólás
Minderről minimum 3 dolog jutott eszembe, én viszont meg is osztom veletek, hogy mik.
1. volt egy reklám, amikor a család a 4-6-os villamos segítségével költözködött, mert nem volt pénzük másra, és ott álltak a virággal meg a kalitkával. Elképzeltelek benneteket ebben a helyzetben és jót mosolyogtam rajta. :)
2. Természetesen sokan vannak, akik — kis jóindulattal — önhibájukon kívül lettek hajléktalanok. Persze önhiba egy adás-vételi szerződés el nem olvasása is, de még ha el is olvasta, nem mindenki jogász, hogy elkezdjen kötekedni a lakásmaffia alkalmazásában álló ügyvéddel. Önhiba az is, ha valaki nem megfelelő nőt vesz feleségül, mert tudhatta volna előre, de emlékezzünk meg azokról a férfiakról, akik egy válás során kerülnek az utcára, a bíróság ugyanis rendre a kárukra ítél és a nő javára. Ugyanakkor a zöm az alkohollal kombinált lecsúszási spirál következtében jut oda, ahova, ami szintén csak vitathatóan önhiba (szerintem az), Ez valóban messzire vezetne.
3. A hajléktalanok utazási szokásait ecsetelő szakaszt ajánlanám minden volt, jelenlegi (és esetleg jövőbeli) páromnak, akik idegbajt kapnak a kézmosatási mániámtól.
4. Nem igaz, hogy a rendszerváltás előtt nem voltak hajléktalanok, bár valóban ez a közhiedelem. Kis utánajárással könnyen juthatunk olyan adatok birtokába, amik egyrészt ennek ellenkezőjét igazolják, másrészt felhívják a figyelmünket arra, hogy a hajléktalanok létének eltitkolása az akkori hatalom érdekében állt (mint ahogy betiltani a szociológia gyakorlását, mivel a szociológia a társadalmi problémákat firtatja, nálunk meg ugyebár olyan nem volt (persze-persze))
979: Az, ha valaki szar helyzetbe kerül, még nem jelenti, hogy hajléktalan lesz. A szar helyzetekből ki lehet mászni, ha már elkerülni/megelőzni nem sikerült. Ezek az emberek, akiket én hajléktalannak nevezek olyanok, akik, ki tudja miért, de nem voltak képesek ebből a helyzetből kikerülni, és már nem is akarnak. Hármas pont: azt írtam, hogy “persze, sokan mondták már…”, ezzel nem azt akartam mondani, hogy így is volt. A felső vezetés szerint így kellett látni a dolgokat, és így látták ők is. És valahogy így láthatják ma is.
Egyébként tényleg viccesek voltunk, bár ők bútort meg növényeket is vittek ha jól emlékszem.
Igazából nem vitatkoztam, csak ezek jutottak eszembe.
Hali, én csak idetévedtem Zolivagyokról, de a téma, főleg az eleje nagyon érzékenyen érint. Elég sokat utaztam Délbudáról, Északbudára, és én nem tudom miért, de ez az irány nagyon népszerű a homelesseknél.
Ha felszálltam egy tömegközlekedési eszközre, MINDIG volt (van) egy hajléktalan max. 3 méterre.
Én megveszem havonta azt a kurva bérletet 9 ropiért. Azt tőlem még éjjel fél egykor is elkérik mondjuk a körúton, mert tőlem el lehet. De a bőven nyugdíjas évei előtt (azt azonban nagy valószínűséggel meg nem élő) álló faszitól, nőtől nyilvánvalóan nincs mit elkérni. Nem is kérik el, de le sem szállítják. (Legfeljebb jól megrugdossák a metro végállomáson a „biztonsági őrök”, ami szintén kurvára nem oké). Nem, ő nyugodtan maradhat mind a három Tescos húszkilós szatyrával, saját bűzével, 2 literes Koccintós márkájú palackjával, majd én fizetem helyette is az utat. Mert ez van. És nem, nem értem meg, hogy nincs munkája, hogy hagyjuk már békén, jaj, szegény. Többnyire nem hiányzik egyik végtagja sem és az agyát sem vették ki – legfeljebb nem kicsit ő maga itta el. Kurvára demagóg, de dolgozzon. Én dolgozom azért, hogy felszállhassak a kurva BKV-ra. És nem így akarok rajta utazni 9000 forintért.
Amikor a nem-hajléktalan, teljesen egészséges és munkaképes emberek százezreinek sem jut munka, akkor a munkáltatók arra a pár szabad álláshelyre nyilván ilyeneket fognak beválogatni.
Tényleg demagóg.
Huhh, ezért ez ennél kicsit árnyaltabb :) Elég kevés szakmunkást látok mostanában pölö és satöbbi..
Én azt mondom, hogy minden hajléktalannak jogában áll(na) lemenni vidékre, ott közmunkát vállalni.
Én egy kisebb városban élek, itt így foglalkoztatják az embereket, akiknek nincs más munkájuk. Úgy – ahogy megélnek belőle. Csak ez a hajléktalanok 90%-ának eszébe sem jut! Na ez a szomorú….:S
Szólj hozzá te is!