Tegnap este Tibivel beszélgetve említettem, hogy szerintem nagyszerű, hogy az emberek különböznek, hogy különböző véleménnyel vannak a dolgokról, és különféleképpen élik meg azokat. Ezért sem kell, hogy mindig mindenki mindenben egyetértsen. Mert szerintem ez (is) mozgatja előre a világot. A különféle vallásokkal például – többek között – az a bajom, hogy azt hirdetik, hogy mindenre megvan a megoldásuk, ami az igazi, és egyetlen megoldás. És mivel megvan, ezért ne tessen itt nagyon ugrálni, meg kutatni meg felfedezni, meg az életet jobbá, érdekesebbé tenni. Tessen csak elfogadni, beletörődni. Miért van ez vagy az? Egyszerű. Isten akarja így! Lásd még: sötét középkor… De most nem is erről akartam írni (meg ez egy sarkított példa volt, de a maga kidolgozatlanságában is rámutat a jelenségre, amire rá akartam, hogy mutasson).
Viszont ami érdekes, hogy attól, hogy a fentieket igazak gondolom, még nem következik, hogy meg is értem a többi embert. Nem, nem értem. És te sem érted. Nem tudhatjuk, hogy például ő miért teszi azt, amit tesz. Hogy mi van a cselekedetei mögött, még akkor sem, ha a gondolatainak egy részét megosztotta korábban velünk. Nem tudhatjuk.
De érezhetjük, hogy baromi nagy faszság amit csinál. Ezt érezhetjük, miközben nézhetünk magunk elé nagy, üveges, értetlen szemekkel.
Mert csinálja.
Újra és újra. És újra.
1 hozzászólás
Én is kiakadtam rajta, de jól belegondolva annyira nem is lepődtem meg. A saját kis véleményem megvan a dologról, de megtartom magamnak. :) Szorítok wéemnek. :)
Amit viszont pont wéem “tanított meg”: annyiszor nem értettem, hogy mit miért csinál, hogy rájöttem: tök mindegy. Nekem nem az a “dolgom”, hogy megértsem, csak annyi, hogy elfogadjam. A tolerancia lényege is ez, nem? :) A kellő pofonokat és segítséget meg úgysem tőlem kell hogy megkapja.
Szólj hozzá te is!