Tigri

Most, hogy minden weboldalon újra elkezdett hullani a hó (sajnos reneszánszát éli ez a hülyeség, alátámasztva, hogy a giccs sosem fog kihalni), mindenki bejglimérgezéssel viccelődik, és a legtöbb blog beszámol az ünnepi történésekről, tehát most azt hiszem, az a legegyszerűbb… ha tojunk egy nagyot az egészre, és örülünk, hogy véget ért.

Ez a blog meg hamarosan költözni fog, mert hiányoznak a kommentelőim, akik nem regisztrálnak csak emiatt, és meg is értem őket.

Így.

No akkor jöjjön, ami korábban már beharangoztam.

Az AussieBum év végi ajándékként csinált egy összeállítást a fotózásaik, rendezvényeik legjobb, legérdekesebb pillanataiból. Pontosabban szólva egy közel másfél órás filmet alkottak, ami végig tele van izmos srácokkal, meztelen fenekekkel, satöbbi.

Szerény eszközeimmel annyit tudok nektek adni így az év végén, hogy megosztom veletek ezt a filmet, garantáltan átmelegít bármelyik hideg estén. :)

Figyelem, a linkek nem lesznek kint örökké, az új év kezdetén el fog tűnni a film (azért nálam még meglesz majd ;)), úgyhogy siessetek a letöltéssel.

Mind az öt fájl, illetve egy rar-kicsomagoló szükséges a kicsomagoláshoz. A jó minőség érdekében H.264-es kodekkel kódoltam a filmet, ezért ha nem tudnátok lejátszani, akkor javaslom ezt a lejátszót hozzá.

Jó szórakozást.

Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik, utolsó rész

Tigri

Végülis elég egyszerűen megy. Fogod a bankkártyád, a weboldalon megrendeled, pár nap, vagy maximum 1-2 hét, és leteszik a csomagot az ajtód elé.

Meg ahogy azt Móriczka elképzeli.

Az első gond ott van, hogy oké, akkor sima postával hozassuk-e el, esetleg fizessünk a drágább FexEd szolgáltatásaiért?

A sima postának az az előnye, hogy ha kisebb adagokra bontva rendelsz, akkor általában át lehet csúszni a vámon, és nem kell utána a kedves állambácsinak szép extra összegeket fizetned. Hátránya viszont, hogy jó eséllyel soha nem fogod megkapni a csomagot. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Magyar Postánál lopnak, dehogy, ilyesmi eszembe sem jutott, csak hát olyan sok országon utazik keresztül kb. követhetetlenül meg biztosítatlanul az a csomag… érted.

Egyébként azt vettem észre, hogy az, hogy a küldemények milyen százalékban érkeznek meg attól függ, hogy merrefelé laksz az országban, vagy ha pesti vagy, akkor a fővárosban. Például amikor még a József Attila lakótelepen laktam (100-as posta körzete ha érdekel valakit), akkor az újságrendelések sosem érkeztek meg, az egyéb küldemények meg mindig feltépve kerültek már be a postaládámba. Kivéve, ha a küldővel ráírattam, hogy “A küldemény értéket nem tartalmaz, kérem ne bontsa fel”, mert ekkor – láss csodát – ép borítékban jutott el hozzám. Ezekkel persze megint nem azt akarom sugallni, hogy a Posta egyes dolgozói lopnak, csak úgy mondtam.

Tehát ha fontos, hogy megérkezzen, és adott esetben több dolgot is szeretnél rendelni, akkor marad a FedEx. Főleg, hogy az AussieBum-nál például nem különbözhet és számlázási és szállítási címed, ha normál légipostával rendelsz.

Hogy miért kéne, hogy ez a két cím különbözzön? Mert a rendelésnél a dombornyomott Visa Classic kártyámat nem fogadták el. Sok álmatlan éjszakát okozott (hiszen amikor itt éjfél van, akkor ott épp elkezdik a munkát délelőtt tízkor), hogy megpróbáljuk ezt megoldani, éjszakai telefonálgatás a bankkal (megjegyzem, hogy a Budapest Bank teljesen korrekten próbált segíteni az ügyben), levelezés az Aussie-vel, de semmi… minden adat stimmel, de a Visa mégis mindig visszadobja a tranzakciót egy általános hibakóddal.

Nem maradt tehát más választás, meg kellett kérnem valakit, aki már sikeresen rendelt tőlük. Az ismerőseim között két ilyen ember van, Redblek lett a kétes szerencséjű kiválasztott (ezúton is köszönet érte), akinek végülis sikerült megrendelnie nekem a cuccokat, FedEx-el, a céges címemre. Pénteken adta fel a megrendelést, hétfőn már Párizsban volt a csomag, kedden estére megérkezett ide hozzánk, Vecsésre.

És akkor kezdődött a mizéria: az elvámolás.

Ha a FedEx behoz egy csomagot, akkor az automatikusan vámeljárás alá kerül, és mivel az ilyen csomagoknál kötelezően mellékelni kell, hogy mit és milyen értékben tartalmaz, ez nem is nagyon bonyolult dolog, kiszámolják, és a futárnak átvételkor ki kell fizetni. Tehát normális esetben szerdán átvehettem volna a csomagot.

Ha nem lett volna benne egy ajándék DVD, aminek az értéke egészen pontosan 0 ausztrál dollár (AUD).

Ilyet ugyanis, hogy valami ingyen van, a magyar vámrendszer nem ismer. Nem, annak kell lennie értékének, így nem engedhetik be az országba. Ezért szerdán délután felhívott egy kedves hölgy a FedEx-től, hogy megkezdték a vámolást, de van egy gond: ez a fránya 0 értékű DVD. És ezért, csak emiatt nekem külön vámáru-nyilatkozatot kell tennem (az összes tételről, ami a csomagban van), és ehhez csatolnom kell egy nyilatkozatot, hogy mennyi annak a DVD-nek az értéke. Megnyugtatott, hogy ez lehet 1 AUD, nem gond, de 0 nem lehet. Ébresztő, ez, kérlek, Magyarország. Oké.

Ja, és ezeket a papírokat persze faxon küldjem el nekik. Faxon. Ami persze nekünk a cégben nincs (még telefonvonalunk sem igazából, mindent a neten keresztül intézünk). De persze ilyen problémákon már nem akadok fenn, van egy elég jó szolgáltatás, a faxolo.hu, azon keresztül el lehet PDF-eket faxolni (meg fogadni is lehet vele, de ez most nem érdekes). Kitöltöttem a nyomorult papírokat, feltöltöttem a megfelelő módon, megadtam a telefonszámot, és paccs, már el is ment. Kész.

És ahogy sejtettem, csütörtökön újra hívtak, hogy nem jó amit küldtem, valamit félreérthettem, és a második hölgy végre érthetően elmagyarázta, hogy mire is van szükség, mit hova kellett volna írnom. Szerencsére segítőkész volt, így csak egy papírt kellett újraküldjek, szuper.

Eme kis közjáték után már nem volt akadály, szombaton délelőtt kihozta a futár a pufi csomagot, én meg kifizettem a vámot.

Na nézzük akkor, hogy mi mennyibe került. Ha ruhaneműt rendel az ember az EU-n kívülről, annak a vámtétele (általánosságban, Ausztráliából) 12%, és hogy még jobb legyen az állambácsinak, persze ki kell fizetni a 20% áfát is. Összesen tehát 32% a sarc. Anyád!

Szerencsére van egy kis érdekesség még a történetben: ha Ausztráliából rendelsz, akkor a számla, amit a csomaghoz mellékelnek a megrendelt érték feléről fog szólni (legalábbis nekem 124.8 AUD-ról jött a számla, míg szállítási díj nélkül 249.53 AUD-ot fizettünk, ami pont 50%). Nem tudom, hogy ez miért van, gondolom hogy a weben a bruttó értéket kell kifizetni, de a számlára a nettót írják. Így viszont a vége nem volt annyira vészes: 3277 Ft vámot fizettem a csomag után… na meg még 2002 Forintot az egyéni vámkezelés miatt, tehát érdemes figyelni: az ingyenes tételek a csomagban itt, nálunk kicsit több, mint kétezerbe kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy az 1 AUD után, amit beírtam a DVD-hez, mint érték, még levontak 5 Ft vámot és 21 Ft áfát. Legyenek boldogok vele.

Mondjuk nem nagy sztori ez, de érdekes lehet annak, aki nem járt még végig egy ilyet.

Na de a lényeg: megéri rendelni? Lássuk csak. Itt nálunk, egy Wonderjock az Angel’s Gardenben (ha jól tudom, csak ők forgalmaznak itthon Aussie gatyákat, a Retróban, amikor rákérdeztem, csak bután néztek, ami ennek fényében igen érdekes) 6990 Forintba kerül.

Megrendelve, a szállítási és vámköltségeket arányosan elosztva (egyszerre legalább 10 megrendelt tétellel számolva – FedEx-el kevesebbet nem nagyon éri meg kiszállíttatni) meg 3800 Forint ugyanaz. Ez közel a fele. A szállítási idő meg, ha nincs faszkodás a vámon, akkor tényleg 4-6 nap.

Hogy fogok-e még rendelni tőlük? Nem is kérdéses.

A minőség meg tényleg odabasz. Végre nem az unalomig ismert kínai szar.
Proudly made in Australia by choice.

Másfél óra szórakozás, a legjobb pasik, napsütés, vidámság, kemény rázós helyzetek. Szuper frissítő a tél közepére!

Csak itt, a tigri blogon. Hamarosan!

(rss olvasósok: ha nem jelenik meg a videó, akkor irány az eredeti bejegyzés)

Hányszor és hányszor hallottuk már ezt. A kicsit idősebbek még a "rothadó Nyugat" kifejezésre is emlékeznek. Pedig a valóság más.

A valóság: Nyugatról (szinte) csak a rosszat vesszük át. Nagy különbség, de hát a magyar már csak olyan ember, aki szereti a felelősséget másra hárítani, meg szenvedő szerkezettel kifejezni a dolgokat. Jön be. Aha, hozod be. Meg veszed át.

Most, hogy Londonban voltunk, sikerült újfent megbizonyosodni arról, hogy a Nyugat nem is annyira rohadt, mint ahogy azt sulykolták évtizedekig. Csak egy konkrét példát fogok végigjátszani, hogy a különbség jól látható legyen. De ebből is kiderül minden.

A metró. A londoni metró 11 vonalból áll és a vonatok egy 8 milliós várost szolgálnak ki. Nem akkora nagy durranás egyébként, mint a moszkvai a grandiózus sztálinbarokk állomásokkal, vagy a párizsi a gumikerekekkel, de jól működik, és valóban rászolgált a Tube névre, mert csőformájúak a kocsik meg az alagút is.

Az első különbség rögtön a lejutásnál feltűnik: beléptetőkapuk vannak. Nálunk is így épült meg a metró, aztán néhány évvel később leszerelték, merthogy "lassítja a forgalmat". Jó kifogás…
A londoni megoldással viszont lógás kizárva, ellenőr nem kell, biztonsági emberek vannak, akik segítenek pl. a babakocsival, járókerettel, nagy poggyásszal közlekedő embereknek. Külön kapu van ugyanis nekik. Összesen legalább 5-6 leengedő, és ugyanennyi kiengedő kapu van. Merthát kifelé is kezelni kell a jegyet. Ez egyébként az utasszámlálást is elvégzi, és az egyes állomások forgalmát is kiválóan méri. Mi napijegyet vettünk, ami hétvégén kb. 6 fontba, azaz 1800 Ft-ba került, érvényes a metróra, buszra, DLR-re. Egy egész nap az éjféltől másnap hajnali 4.30-ig tart, addig járnak az éjszakai buszok. A metró maga fél 1-kor indul utoljára.

A peronok, átszállási lehetőségek világosan jelezve vannak (follow the signs for…), nincs kéregető, hajléktalan, árus, semmi. Nyugodtan lemehetsz a mozgólépcsőn, nem zavar senki és semmi. Ja, mindenki a jobb oldalra áll. Ez már Bécsben is így van.

A vonatok tiszták, kicsit alacsonynak tűnnek, de az ajtók a tető egy részén is nyílnak, szóval mindenki befér. A követési idő 2-4 perc hétvégén napközben is, este 5-8 perc. A legnagyobb különbség azonban, hogy a metrón a hangosbemondó közel folyamatosan beszél. Tájékoztat. Amikor beszállsz, ezt hallod: "This is a Victoria line train to Walthamstow Central." Vagyis egyből tudod, hogy jó irányba szálltál-e. Ezután jön az elmaradhatatlan "Stand clear of the closing doors." Menet közben elmeséli, hogy melyik a következő megálló (pl. King’s Cross St. Pancras), hogy mire lehet átszállni (Change here for the Northern and Picadilly lines…), de nemcsak a másik metróvonalakat említi, hanem azt is, hogy itt lehet átszállni a vasútra (…and national and international rail services). Ennél a pontnál egy utazó megjegyezte, hogy nem is érti, miért "international", amikor csak Európába mennek a vonatok. :) De bemondja a fontosabb látványosságokat is, pl. a Green Parknál: "Exit here for the Buckingham Palace." És amikor megáll, akkor még egyszer, ugyanezt.
Senki egyszer sem pampogott amiatt, hogy "úristen mennyit dumál ez a szerelvény", és valószínűleg nem is írtak a TfL-nek (Transport for London), hogy "kérem kapcsolja ki". Mi több, még a vezetők is beszéltek. És nem alpári stílusban, mint itt néha, hogy "mozdítsd meg már a valagadat" – ezt épp tegnapelőtt hallottam; vagy hogy "hát az a helyzet, hogy lerohadt az előttünk lévő szerelvény", satöbbi. Nem. Kétszer várakoztunk a metróval, egyszer egy állomáson, ott bemondta a söfőr, hogy a zöld jelzésre várunk, és amint vált, indulunk is. A másik alkalommal az alagútban állt meg, és alig pár másodperc elteltével már mondta is, hogy "kis türelmet kérek, arra várunk, hogy az előző szerelvény elmenjen az állomásról, és amint ez megtörténik, beállunk mi is."

Nálunk persze a Combinó, amikor elmondta az összes átszállási lehetőséget, az valakiknek sok volt ("minek mondja be, amikor úgyis mindenki tudja"). Arra nem gondoltak, hogy nemcsak pestiek használják a járatot. Egyébként a hang típusát és a hangerőt is jól kéne megválasztani az illetékeseknek, akkor lehet, hogy nem lennének ilyen megjegyzések. Ami viszont már szánalmas, hogy csak és kizárólag egy dolgot mond be angolul a villamos: a "kérjük tartsák csukva az ablakokat" kezdetű monológot. Mert hát ez nyilván a legfontosabb. Két járaton van még angol szöveg: a 200-ason, ami Ferihegyre megy (inkább zötyög, szégyen az az út), és hát ugye az elmaradhatatlan "Ecseri Flea Market" bemondás a gyors 54-esen, ha jól emlékszem.

Még rengeteg különbséget föl tudnék sorolni, mint amilyen pl. a feltölthető bérlet, és más nyalánkságok, viszont úgy hiszem, hogy ebből is kiderült már: van hova fejlődnünk. És jó lenne, ha a hiányosságok, lemaradások, nem csak úgy "történnének", hanem felvállalnánk, hogy saját magunknak okoztuk, saját magunk csináltuk. Egy idő után már úgyse lesz lehetőség másra mutogatni.

Andreas

Akár egy komplett meztelen futballcsapat is állhat mögötte (és masszírozhatja, simogathatja, gyengéden rángathatja)…

…akkor sem pillantana fel a játékból. :(

Voltunk Londonban ugyanis. Az úgy történt, hogy péntek délután ültem a melóban, és az jutott eszembe, hogy elviszem Andreast Londonba a hétvégére, csak úgy szétnézni egy kicsit, meg a szülinapja alkalmából. Fél óra múlva már volt repülőjegy (nem fapados), szállás, útvonal, meg minden ami kell. Szombaton délután el, vasárnap este vissza. Voltunk mindenfelé, láttunk őrségváltást, nagy órát, metróztunk sokat, megnéztük a Soho-ban a buzi-utcákat (oda még kifejezetten vásárlásos célból tuti vissza fogok menni), meg vettünk pár karácsonyi ajándékot a családnak (és akkor most mondhatjátok, hogy sznob vagyok). Persze csomó mindenre nem jutott idő, de hát nem is az volt a cél, hogy mindent megnézzünk, arra egy hónap is kevés. Viszont sajnos nagyon beleszerettem abba a városba…

Visszafelé vettünk a reptéren pár buzimagazint, ott konkrétan egy polcon vannak a CKM-el és hasonló újságokkal, leveheted, beleolvashatsz, kasszánál a pénztárgép kiírja, hogy Gay Times, és senki nem ütközik meg rajta. De ha már itt tartunk elmondanám, hogy a piros, emeletes buszok oldaláról meztelen, izmos urak (valami rugby-csapat) vigyorogtak ránk városszerte, szombat este meg egy srác simán odajött hozzánk megkérdezni, hogy merre van az egyik meleg éjszakai klub, mert nem találja (a Fire Club-ról van szó). Jó, a sztorihoz hozzátartozik, hogy a városnak az egyik bulizós részén jártunk, na meg speciel mi is pont azt a klubot kerestük (nem mentünk be végül, mert fáradtak voltunk és át voltunk fagyva, pedig nagyon kíváncsi voltam rá), de akkor is.

Néhány hasznos (nem) tény Londonról:

Az egész városban összesen 8 darab (vagy legalábbis nyolcish) kuka van közterületre kihelyezve, azt mondják, hogy biztonsági okokból nincs több. Van egy olyan városi legenda, ami szerint ha megtalálod mind a nyolcat, akkor megvilágosodsz. Mi találkoztunk egy olyan 76 éves öregúrral, aki már 26 éve keresi az utolsó kukát, de még nem találta meg.

A másfél nap alatt összesen egyetlenegy hajléktalant láttunk, aki – kapaszkodjatok meg – a földön fekve olvasott. Könyvet. És nem kannás borra gyűjtött pénzt azzal az indokkal, hogy szőlőérzékeny.

A seggrészeg színesbőrű nők igen viccesen tudnak viselkedni, ha lejutnak a metróba (mondjuk fent is, gondolom). Az általunk látott példányok énekeltek (igaz, összesen egy dallamot, de azt nem annyira rosszul), illetve kisebb sztriptízt rögtönöztek. Mi lányos zavarunkban ültünk, de a szerelvény utasainak többsége jókedvűen szemlélte az eseményeket, páran még tapsoltak is meg biztatták a fellépőket. Sőt, volt aki közelebb ült, hogy lássa a produkciót.

Nem láttunk egyetlen rokkantnyugdíjast sem. Legalábbis olyat nem, aki működése közben minden lehetséges módon definiálta volna, hogy ő pedig nagyon rokkant és nyugdíjas.

Láttuk viszont a nagy Apple Store-t, két szintes és hatalmas, és olyan sokan voltak benn vasárnap délután, hogy mi inkább nem kíséreltük meg a bejutást.

A londoni rendőröket alkotó bobby-k tényleg nem viselnek fegyvert, de nincs is rá szükségük. Ha nagyon rossz vagy, akkor simán megbilincselnek, lefektetnek az aszfaltra, és rádülnek. Többen is. Ezt saját szemünkkel láttuk, egy figura ellen foganatosították a szállásunktól nem messze az egyik buszmegállóban. Persze csak addig ülnek rajtad, amíg meg nem jön a rabszállító, vagy valami ahhoz hasonló alkalmatosság. Vicces.

A budapesti Átlagos Járókelő Fiúk sokkal-sokkal szebbek, mint a londoniak, de az ottaniak képesek nulla fokban is kimenni egy szál pólóban, meg egy hozzá illő nyakkendőben (meg természetese valami nadrágfélét is viselnek, hogy teljes legyen a kép). És nagyon komolyan tudnak úgy csinálni, mintha nem fáznának. Mert hülyék.

A piros emeletes buszok nagyon viccesek.

Egyébként a szlogen: Mind the gap!

Összefoglalva, világvárosban akarok élni, bassza meg.

Tigri

Az általam olvasott blogokon senki sem említette meg, pedig úgy gondolom, egy ilyen jelentős, akár társadalom-formálónak is tekinthető személyiség halála megérdemel egy bejegyzést.

Neki köszönhetjük gyerekkorunk (kinek meddig tart/ott ugye) szinte mindegyik magyar mesefilmjét és bábfilmjét a Futrinka utcától Frakkig. Akit részletesebben érdekel, itt olvashat még Bálint Ágnes életéről és munkásságáról.

Szóljon érte e zenemű Mozarttól:

Andreas

Aztán végül nem kezdem el mégsem leírni, hogy mi mindent csináltam az elmúlt kicsit több, mint egy hónapban, hogy mennyi rengeteget dolgoztam, éjjel-nappal, satöbbi. Meg azt sem, hogy mi mindenről maradtam le emiatt, hányszor mondtam le pl. az edzést, hogy úgy telt el a november, mintha átugrottam volna az egészet az időben (viszont kösz, hogy érdeklődtetek felőlünk, jól esett nagyon).

Most inkább csak pihenni szeretnék még egy kicsit. Amire meg persze nincs lehetőségem, mert az élet nem állt meg, dolgozni kell továbbra is. Pedig jó lázas-beteg lettem így a végére. Na sebaj. Majd pihenünk a koporsóban.

…

Ja, és mi a faszom ez a Csizmás Kandúr meg Kétpúpú Teve hirdetési rendszer itt a blog.hu-n? Szánalmas ez az egész erőltetett jópofizás meg a kétrétegű, bújtatott lehúzás és bloggerátverés.
Azt hiszem, hogy ha megint lesz erőm blogolni, akkor ezt az egészet már saját motorral, a tigri.hu alatt fogom folytatni. Ha már sikerült megszerezni a domént, akár használhatnám is, nem..?