Már a csapból is ez folyik. Minden nap a válságról szól, de persze csak azóta, hogy nyilvánvalóvá vált: válság van. Subprime, vagyis nem elsőrendű. Gazdaságilag, bankszektor-ügyileg biztos nem. Egyéb téren meg már évek óta válság van, csak jól a szőnyeg alá söpörtük, söpörjük. És mint ahogyan azt a szőnyeg alá söpört dolgok is teszik, ez is csak dagad, meg büdösödik, mindenféle más is elkezd tenyészni rajta, és csak nyomkodjuk lefelé a szőnyeget, hogy ne tűnjön fel az erre járónak, mekkora is a pukli valójában.
Most ez azért jutott eszembe, mert elindult az Index Elbocsátásszámlálója. És kicsit igaztalannak érzem, hogy csak nem-állami tulajdonú vállalatokkal lehet bejelentkezni, hogy "kérem, engem kirúgtak". Arról meg megfeledkezünk, hogy Magyarországon évek óta küldik el az embereket a különböző állami intézményekből. Keresztanyukám az egyik minisztériumban dolgozott évtizedek óta, és az utolsó pár évben folyamatosan arról volt szó, hogy "na akkor januárban elküldünk 60 embert, a lista már megvan, de majd csak később hozzuk nyilvánosságra". A januárt meg kb. minden 4-5. hónapban átjavították valami más hónapra, miután a központi utasítás az újabb leépítésre megérkezett. Nyilván marha jó érzés így dolgozni. Motiváló, felemelő, inspiráló. És ezek után ne csodálkozzunk, hogy úgy mennek a hivatali ügyintézések, ahogy. Ahogy keresztanyu mondta: "hova lelkesedjem?"
Vagy, ami engem még közelebbről érint, a tanárok leépítése, ott is hasonlóan megy: minden év elején megmondják, hogy idén is 3-5 embert el kell küldeni (és nagy sóhajtozás közepette mondja az igazgató, hogy nem tudja, kik legyenek azok, ezzel is nyilvánvalóvá téve, hogy nem a 15 nyugdíjasból fog elküldeni valakit), aztán valamikor szeptember közepe-vége táján az igazgató szól, hogy keress másik állást, de persze ha egy mód van rá, még dolgozd végig az évet, mert érettségizik az osztályod. Miután kifacsartunk, elmehetsz.
Tehát, ha jól értem: az, hogy az állami szférával ezt művelik évek óta, az magánügy. Az, hogy már szinte minden pluszt elvontak és elvonnak onnan, ami miatt "megérte" közalkalmazottnak vagy köztisztviselőnek lenni, az se érdekes. Gyakorlatilag már csak a BKV-bérlet, és némi étkezési hozzájárulás jár, de éreztetik, hogy mekkora kegyet gyakoroltak. Ugyancsak kegy, ha félállásban azért még maradhatsz dolgozni (kb. 40 ezer Ft nettóért, diplomával). Mindez magánügy.
De most ám nagyon kell sajnálni a bankárokat, mert lehet, hogy ők is utcára kerülnek. Miután jól megszedték magukat, hatalmas prémiumokat zsebeltek be, állami pénzekből konszolidáltuk a bankokat, illetve amikor már kipattant a válság, megtámogattuk őket. Hogy utána jól elmenjenek üdülni és sikert ünnepelni.
És persze most szó se essék arról, hogy az ő áldásos tevékenységük miatt tart ma ott a gazdaság, ahol. Felejtsük el, hogy évek óta tudják, hogy kipukkad majd a lufi, mégis, nyakra-főre hiteleztek és spekuláltak. De nem, ma erről ne beszéljünk. Ma őket sajnálni kell, mert ez már nem magánügy. Ez mindenkit mélyen érintő, hatalmas probléma.
Megmondom én a kedves nagyokosoknak, hogy ez a mostani válság kismiska ahhoz képest, ami itt pár éven belül várható. És nem, most nem arról beszélek, hogy elolvad a jégsapka meg miegyéb. Nem. Ha továbbra is szőnyeg alá söpörjük a dolgokat a magyar oktatás- és egészségügyben, sokkal-sokkal nagyobb válság lesz itt. De nem pénzügyi, hanem társadalmi és erkölcsi. Kérdés, hogy azt megoldja-e valami IMF-hitel vagy az EU.