Tigri

(A fene egye meg, pénteken megírtam ezt a posztot, és elfelejtettem publikálni, közben meg azt hittem, hogy már kint van. Kezdek szenilis lenni? Vagy mi?)

Tegnap eltört a szemüvegem. Fogta magát, és teljesen hirtelen elfáradt a fém, nyekk, az orrésznél kettétört. Hát a fenébe, ez van, mit lehet tenni, elég régi volt már (legalább 5 éves), és nem is kíméltem soha, jó kis keret volt ez, hogy idáig bírta.

Viszont szemüveg nélkül erősen csökkent munkaképességű vagyok, mert kontaktlencsében nem bírok egész nap a monitor előtt ülni, ez így baj. Kell egy új szemüveg, sürgősen.

Reggel telefon, hogy kicsit késni fogok, mert történt ez a kis malőr, dehát semmi gond, a VE (ahol törzsvásárló vagyok, érdemes ott költenem, mert kapok kedvezményt) kilenckor nyit, pillanatok alatt lesz új szemüvegem!

Ahogy azt Móriczka elképzeli.

Egyrészről az üzlet nem nyitott ki kilenckor. Pedig a honlapjukról ez derült ki. Kiírva viszont nem volt nyitva tartás, roló félig lehúzva még negyed tízkor is, bent semmi mozgás. Sebaj, elhúztam a melóhelyre, betoltam némi reggelit az arcomba, majd visszatértem a tett helyszínére. Bejutottam. Első vásárló vagyok, kedves hölgy fogad, vázolom a helyzetet, bólint, irányít az ingyenes szemvizsgálatos dokinénihez, aki vizsgál, világít, olvastat. Megbeszéljük, hogy az 5 év alatt negyedet romlott a szemem, ami teljesen elfogadható.

Aztán jött a drill. Keretet kell választani. Ennél a pontnál döbbentem le először: az árak 30 és 120 ezer forint között mozogtak. Saját márkástól kezdve az Armani, Diesel, Police, akármilyen keretekig, volt mindenféle. Csakhogy nekem meg keskeny orrnyergem van, s mint ilyen, az üzlet egész készletéből (a raktárat is beleértve, ahonnan két lány hordta nekem a kereteket) mindösszesen két példány látszott megfelelőnek, a többi papucsát vagy lehetetlen volt annyira összenyomni, hogy megálljon a készség az orromon, vagy ha össze is lehetett volna nyomni, az ettől igen komikusan nézett ki. Ezzel így el is ment röpke egy óra, természetesen végig hunyorogtam (merthogy nem volt szemüvegem, érted…), hogy legalább magamat lássam a tükörben, jól meg is fájdult a fejem. Aztán végül meglett az az egy keret, ami éppen jó volt, és még nézett is ki valahogy. Az ára 44500 forint. Addigra már úgy voltam, egye fene, belefér, a lencsék csak nem lesznek olyan drágák.

Dehogynem.

A választott megoldás egy keret nélküli szemüvegkeret lett, az ilyenbe a tartókat, a szárat magába a lencsébe fúrják bele. Ez egyrészről jó, mert maga a szemüveg majdnem láthatatlan, viszont van egy nagy hátránya. Nem lehet akármilyen lencséből csinálni, mert könnyen eltörik, lepattan. Érdemes vékonyított, keményített, extrán felületkezelt, külön biztosított üveget használni. Semmi gond, ennek párja alig 45000 forint.

Reccs. Alig három órája még szó sem volt róla, hogy így hirtelen ki kell fizessek 90 ezer forintot! Pár éve még nem volt ez az egész ennyire elszállva, és eddig eszembe sem jutott, hogy a rusnya pofámon talán egy Trabant árát kell hordozom körbe-körbe a világon!

De a csaj nem állt meg. Azt mondta, hogy gondolkodjak el fényre sötétedő üvegen, mert nagyon jó. Mondom hogy régen azért nem volt, mert van egy sárgás alapszíne, és az nekem rossz, ha a monitoron nem látom rendesen a színeket (mondjuk azóta nem kalibrált monitorokon dolgozom, úgyhogy ez lófaszt se’ számít már, de mindegy). Erre ő legyintett, hogy áh, az már régen volt, ezeknek az újaknak semmi színük nincs, és csak UV fényre sötétednek. Megmutatta. Kimentünk a fényre (akkorra pont előbújt a nap), mesélte a részleteket, hogy merre hány százalék, satöbbi. Visszamentünk, megkérdeztem az árat. 78 ezer.

Én meg: legyen, bassza meg! Mikorra lesz kész?

Semmi az egész, válaszolta. 6-8 nap.

Hö? Höhö! Mi a fenét csináljak egy hétig szemüveg nélkül? Ez így nem jó. És ha nem ilyen lencse, akkor mennyi idő? 4-6 nap. Na, köszi, az már tökmindegy, maradjon.

Kifizettem az előleget, kértem, hogy ha lehet, akkor valahogy sürgesse meg a rendelést meg a többit, és hívjanak ahogy elkészült.

Most itt ülök, az eltört szemüvegem megragasztottam pillanatragasztó és némi műanyag felhasználásával (jó csúnya), és várom, hogy elkészüljön az új, több, mint 100 ezer forintos szemüvegem. Ja, és a lencse árában már benne van a 20%-os kedvezményem, mert persze kedvezményt vagy a keretre, vagy a lencsére lehet igénybe venni, az egészre nem.

Azt hiszem, hogy erre az új szemüvegre kicsit még jobban fogok vigyázni. Nagyjából hordani se’ merem majd, annyira.

Tigri

Utálom, hogy mindig igazam van (persze ez esetben nemcsak nekem). Ennyit erről. Najó, ez még idevág.

Persze mi jár annak, akinek igaza van? A szája…

A figyelmes ember lát. Nem csak néz! Érez. Néha előre.

A figyelmes ember gazdag. Nagyon gazdag. Övé a világ, ami körülveszi.

Az igazi figyelem szívből jön, s mint ilyen tiszta, önzetlen, egyszerű. Tanulhatatlan.

A figyelmes ember lehunyja szemeit, ha érzi, hogy tekintete útban van, teher.
De azért picit, picit hunyorog néha.

A figyelmesség egy virágszirom. Nem az egész virág! Csak a szirom.

Tigri

Nemrég értem haza, és olvasgattam a híreket. Pár hírről elmondom a magamét, mert hát nem bírom megállni, na.

Először is. Probléma egy szál sincs még mindig. Miért is lenne? Aki az ellenkezőjét mondja, az hibbant! Minimum!

In Soviet Russia, we use Minsk refrigerators to freeze the global temperature rise! Alternatively, we freeze you!
Bár lehet, hogy az oroszok nem beszélnek ilyen jól angolul. :)

“A statisztikák szerint 2004 óta nő drámaian az olyan feljegyzett esetek száma, amikor a jegesmedvék egymás támadták és ették meg.”
Értik kedves olvasók, ugye? A feljegyzett esetek száma az Északi-sarkvidék területén, ahol alig lakik valaki. Csak fagyállóval felszerelt tudósok. És az ő megfigyeléseik alapján nőtt meg a kannibál jegesmacik száma. Tessék elképzelni akkor a tényleges szituációt.

Másodszor: talán a többség valóban normális északi szomszédunknál is. Érdemes végigolvasni, én egészen meghatódtam rajta.

Harmadszor: JMJ jön Magyarországra, november 12-én. Nem leszek ott, az biztos, de megvan szinte az összes zenéje, és szoktam is hallgatni. Szóval mondható, hogy szeretem, amit csinál. És visszakanyarodva kicsit az első témára:

“Az Oxygen album ugyanis – ahogy azt a borítója is sugallja – a Földet veszélyeztető környezeti problémákra akarta felhívni a figyelmet, jóval azelőtt, hogy ez egy mindenkit foglalkoztató probléma lett volna.”

Hát igen. No, most megeszem az ebédem. Jó étvágyat!

Update: Fogyókúrázó polgártársaimnak ajánlom ezt a cikket olvasásra. Sokféle hagyományos, meg újfajta fogyókúra van, de nem kell bedőlni minden “újdonságnak”, világmegváltásnak. Engem persze a fogyás problematikája oly messziről elkerül, mint Makó Jeruzsálemet. Illetve…ez képzavar, de mindegy, értitek. :)

Merthogy idén szeptember 22-én, azaz ma van az őszi napéjegyenlőség napja. Egész pontosan 15:44-kor. :) Igen, ez egyetlen pont a tér-idő kontinuumban a Föld keringési pályáján, és ezen a napon az éjszaka és a nappal (közel) egyforma hosszú is.

És ma van az autómentes nap (nagybetű?), és a Critical Mass is, amire Redblek oly régóta készül. Bár az autómentes nap körülbelül annyira autómentes, mint amennyire a a gyorskaja egészséges, de a lényeg ugye, hogy úgy teszünk, mintha. Majd vezetőink elmondják, hogy idén mennyi új bicikliutat adtak át (értsd: mennyi sárga csíkot festettek föl), és hogy ez milyen fontos, meg hogy környezetvédelem, globális felmelegedés, légszennyezés, satöbbi. Aztán beülnek a városi terepjáróikba (már maga a fogalom is egy oximoron), és hazamennek.

Mint azt már leírtam, nincsenek nagy reményeim, hogy a dolgok – főleg nálunk – egyhamar megváltoznának. Máshol kicsit jobban megy, nálunk jóval fejlettebb országok, pl. Hollandia közlekedésében jelentős szerepe van a kerékpárnak. A jóval szegényebbekben is, csak ott más okok miatt. A napokban olvastam valahol, hogy a buszsávnak kerékpársávnak is kéne lennie. Nem akkora baromság, bár a Rákóczi úton kicsit nehezebben megvalósítható, mint mondjuk az angliai Portsmouthban. Mert ott megcsinálták. Így valahogy. (A kép nem ott készült.)

Összegzésképp: van biciklim. Tigrinek is van. Használjuk? Nem. Miért nem? Mert a mindennapi gyakorlatban egyszerűen veszélyes. Nemcsak hogy elütnek, meg nincs rendes út sokfelé, ahol meg van, ráparkolnak, hanem még ez a csodás, ózondús pesti levegő sem az, amit be szeretnék lélegezni, amikor bicajozom.

Ez van.

Oké, itt egy újabb pornós bejegyzés, az érzékeny lelkű olvasókat szeretném megkérni, hogy a tovább linkre a saját lelki nyugalmuk érdekében már ne kattintsanak!

Nem titok, írtam már, hogy Brent Everett és Benjamin Bradley nagy rajongója vagyok. Azt is említettem, hogy a Benjamin srác pornózott, mielőtt a Ginch Gonch szolgálatába állt volna. Kíváncsi voltam, hogy milyen is lehetett akkoriban, így kicsit keresgéltem, és tádá, találtam is pár videót.

Tovább a teljes bejegyzéshez ›

Voltam ma a dokinéninél, és megállapítottuk, hogy valószínűleg valamiféle szalmonella-szerű fertőzése van az emésztési alrendszeremnek, úgyhogy erre a hétre ki is írt táppénzre.

Vegyesek az érzéseim, örülök is ennek a kis pihenőnek, meg nem is. Nem csak a fizikai tünetek miatt nem felhőtlen a pihenés most, hanem a félbehagyott rengeteg fontos tennivaló rám nehezedő súlya miatt sem. Na de mit lehet tenni, a görcsöktől kétrét görnyedve akkor sem vagyok nagyon hatékony, ha bent vagyok a melóhelyen.

Viszont a dokinéni elmesélte (látta a kartonomon a foglalkozásom), hogy képzeljem, milyen állapotok uralkodnak az OEP-nél. Ugye minden rendelőben van számítógép, az adatkezelés teljesen elektronikus, ezt mindenki tapasztalta már. De vajon ezekről a gépekről hogyan kerülnek vissza a kiértékelendő adatok az egészségbiztosítóhoz? Úgy van, lepecsételt, lezárt borítékban beküldött floppy lemezen. Régiónként nagy gyűjtőkosarakra halmozzák a lemezeket (így mesélte a dokinéni), és azokat aztán kézzel, egyesével olvassák be és dolgozzák fel. És ahogy hallom, valami elképesztő hibaszázalékkal, rengeteg adat vész el, sérül meg, vagy kerül hibásan a rendszerbe.

Hatékony, ugye? És a hatékonyság olcsó, nagyon olcsó. Az egészségügyi pénztár (és tulajdonosa, működtetője) hangoztatja, hogy spórolni kell, megszorítani kell, satöbbi… csak persze közben ő is pont úgy viselkedik és működik, mint az ország bármely másik állami intézménye/szervezete, hogy okéé, hát akkor szorítsunk meg, csak jajj itt házon belül ne nyúljunk semmihez, jóó?

Úgyhogy most az OEP éves szinten horrorisztikus mennyiségű floppy lemezt használ fel (az orvosi szoftver frissítéseit is ezen a módon juttatják el a rendelőkbe), illetve tart fenn egy szép kis apparátust a lemezek kezelésére. Ők tudják, biztos okosan kiszámolták, hogy ez a legjobb, legolcsóbb megoldás, és ez a legfelelősségteljesebb módja a befizetett TB-járulék felhasználásának, és nem lett volna olcsóbb egy egyszerűbb adatmodemet beszerelni a azokba a gépekbe (telefon mindenhol van), hogy emberi beavatkozás nélkül is feldolgozhatóvá váljanak ezek az adatok.

Ők tudják. És én hiszek bennük!

Na most az van, hogy sok a munka, meg beteg vagyok, meg jön a rossz idő is, és vele kicsit én is változékonyabbá válok, szóval pár napot most alszik a blog (legalábbis az én részemből). Vagy ha nem is alszik, akkor szendereg, félálomban.

És nem, nem írok a blogtaliról, mert mindent megírtak már mások. Lesz videó majd, úgy számolom, hogy valamikor a hétvége felé, de nem lesz nagy durranás, meg ahogy nézem, publikus sem lesz. Ez van.

Bizony, mi is ott leszünk, gyertek el ti is. Nem viszem a kamerámat (na jó, viszem, de megígérem, hogy neeem veszem majd elő, tényleg nem, de tényleg, jó? :)), cserébe lesz meglepetés. Wohohooo!

Jól indult ez a nap, és egyre jobb lett. Csak jobb, és jobb.

Eldöntöttük, hogy tésztát eszünk. Olyan tésztás hangulatunk volt, meg akadt a hűtőben zacskós, mikróban megmelegíthető sajtszósz is, kellett alá tészta. Oké, vettünk tésztát, de mi a fenében főzzük meg? Merthogy semmiféle erre alkalmas edényünk nincs idebenn a melóhelyen.

Semmi baj, a Spárban kapható egy Korona márkájú 12 részes edénykészlet (Importőr és forgalmazó: Korona Kft, Kaposvár, Kanizsai u. 56.), mindössze 5990 Forintért. 6 különféle méretű edényből, és 6 hozzájuk való üvegtetőből áll a készlet, így jön össze a tizenkét darab (micsoda marketinghúzás, tessék észrevenni!). Nézegettük, elég vékonyka falúak az edények, de sebaj, nem mindennapi használatra kellenek, arra, hogy néha-néha megmelegítsünk, vagy főzzünk bennük valamit tökéletesen megfelelnek.

Vettünk egyet, eljöttünk, majd fordultunk is vissza, mert amikor kibontottuk, akkor kiderült, hogy a hatból két fedő ripityára van törve, és ez fentről, felületes belenézéskor nem látszott. Semmi gond, kicserélték, azt már alaposabban megnéztük, és minden része ép volt. Kicsomagoltuk, elmosogattam, egy megfelelő méretűt elöl hagytam, bele víz, fel a tűzre, mehet rá a fedő is, hogy gyorsabban forrjon fel.

Oké, szagot eresztett az első használatnál az edény, de ez benne volt a pakliban, a drágábbak is beavatódnak az első használatnál (az igazán jók azok nem, tudom, de az egy kicsit más szint, mint amire nekünk szükségünk van). Forrt, forrt a víz, közben beszélgettünk a konyhában, amikor is fura, pattogó hangok kezdtek jönni a tűzhely felől. Mintha az üveg pattogott volna. Hűha, ennek fele se’ tréfa, vegyük csak le az edényről azt a tetőt!

És ekkor robbant szét, már a kezemben, apró darabokra az üvegfedő.

Igen, robbant, szó szerint, a fogója a kezemben maradt, a pereme a tűzhelyen, az üveg meg szanaszét a pulton, az edényben, az edény alatt, a földön. Teljesen meglepő, hogy mekkora feszültségeket tud tárolni az üveg, és egy kis melegedés-hűlés hatására milyen hirtelen tudja magából kiadni ezt az energiát.

Szerencsére senki sem sérült meg, bár később találtam pár apró szilánkot a szemüvegemen, örülök, hogy nem a szememből kell azokat kioperálnia egy gumikesztyűs, fehér köpenyes illetőnek.

Akkurátusan összetakarítottuk a szilánkokat, kidobtuk a fedőt (a három kicsi kivételével az összeset), lecseréltük a vizet, és azért is megfőztük azt a nyomorult tésztát, és megettük jóízűen.

Igen, gondoltam rá, hogy visszaviszem az egészet. Meg hogy elkérem a panaszkönyvet, és beleírom, hogy elég keményen sérülésveszélyes terméket forgalmaznak, tessenek már utána nézni. Meg hogy elküldöm a megfelelő helyekre a termékkel kapcsolatos tapasztalataimat. De aztán inkább mégsem, a fenének van ideje meg kedve ezzel foglalkozni.

Szóval csak annyit akartam mondani, hogy tessék elkerülni az olcsó, kínai akármiket, főleg, ha üveg, fém, vagy bármilyen egyéb anyag van benne :), mert nem vicc ám ez az egész, nekem is fél centin múlott, hogy nem vágtam össze és forráztam le a kezem.

A mai napnak meg vége lehetne már, mert a tököm régen tele van már, és folyik kifelé, hahó!