Tigri

…sokszor ordít bennem a vágy, de nem hallja senki.

…ritkán nevetek őszintén.

…sokat hazudok.

…egy kupac szar vagyok.

Jó volt az edzés, fél órával hamarabb mentem és jó kis kardióval melegítettem be, utána meg úgy repkedtek a súlyok, mint a kés meg a vaj. Utána is tök energikus voltam, sétáltam is haza a körúton a jó időben. Meg picit meg is lettem dicsérve, hogy látszik a haladás.

Itthon. Nem szeretem a Kalecgos fájtot World of Warcraftban, mert olyankor a mellettem ülő srác olyanokat kiabál a mikrofonba, hogy "Taunting in 3…2…" meg "Heal Zeon, heal Zeon!" és "I’m on the deamon" sőt, néha azt is, hogy "Ok, I’m down, just wipe".

Aztán már inkább csak fáradt vagyok. Megyek is aludni.

A télapó állattani kategóriája: farkas zsákállat.

Sírok :D

Namármost van ez a Todd Stephens nevű csávó, aki pár éve rendezett egy filmet (Gypsy 83), amiben volt egy meleg szereplő. A kritikusok darabokra szedték, hogy szerintük nem volt elég meleg az a szereplő. Ez kicsit betett Todd barátunknak, és válaszként megrendezte az Another Gay Movie című filmet. Erről a filmről írtam már egyszer, régen, egy azóta… khmm… törölt blogban :D, de most nem is az az érdekes, hanem hogy itt a második része, az Another Gay Sequel: Gays Gone Wild!

Ha nem mondanak semmit a szereplők nevei, az csak azért van, mert nem az usában élünk. Egyébként ez a film is egy meglehetősen groteszk vígjáték, igen sajátos kép világgal és szereplőkkel játszódik, így tessék hozzáállni :)

Trailer:

A filmet nálunk ne várd, marad a torrent kisfiam. Ja, és a filmzenét Frank Sinatra lánya, Nancy énekli, méghozzá igen jól.

http://www.anothergaymovie.com

(De baszod, már ezeken is Aussie gatya van? Megőrülök :D)

Csatlakoznék

Nem mintha nem volna mit csinálni, de úúúgy bezabáltunk (én salátát), hogy csak bámulunk ki a fejünkből.

Van pár dolog, amitől idegbajt kapok. Sztori:

Ma reggel, nyomulnék lefelé mr. kombínóról a margithíd-budai megállóhelyen, mellettem/mögöttem banyatank próbálja lecibálni a hozzánőtt banyát, fellökve mindent és mindenkit. De a tank kereke beszorul az ajtó és a padka közötti résbe. Nyanya szuszog, nyög, ajtó sípog, hogy záródna, tessékvigyázni. Erre a teremtés cseppet sem finoman belemarkol a pólóm szárába (vagy mibe, lényegtelen), és imigyen szól:

- Figyelj apa! Segíccsé’ mán!

Figyelj apa? Nem tudom, ez valamiért nekem vörös posztó. Apa? Sokszor hallom használni, a legszűkebb környezetemben is, de felfogni nem bírom, hogy ez honnan jöhet? Sebaj, felvettem a Z-2231-es viselkedésmintámat, amit ilyen helyzetekre tartogatok :), vagyis hátrahúztam a nyakam, megemeltem a szemöldököm, és extrahivatalos-diplomatikus stílusban ennyit mondtam:

- Elnézést, a korkülönbség alapján kizárt, hogy én az ön apja lennék.

Ezt nem értette, látszott rajta. Segítettem neki, kirántottam azt a redvás tankot onnan, nem tudom mit cipelt benne, de volt vagy hatvan kiló. Aztán meg otthagytam.

Apa. Idefigyelj apa. Gyere ide apa. Apa, üljél le. Apám!

Szerintem szét fogok repedni.

A varrás mentén.

Máté után most Attila a soros, hogy megemlítsem. Rájöttem egyébként, hogy nálam ez a bloglink dolog nem is arról szól igazán, hogy ajánljam őket (mert szerintem aki engem olvas néha, az őket is), inkább egyfajta tisztelgés azok előtt, akik hatással vannak rám, és akiknek az írásait szeretem olvasni.

Szóval Redblek redblek (http://redblek.com), vagyis Attila. Fura, hogy mennyi közös van bennük, ugyanúgy vidékről származunk, mindketten 80-asak vagyunk, 2001 környékén kerültünk fel a fővárosba, kicsit még hasonló területen is dolgozunk. Aztán meg van pár dolog, amit neki sikerült megvalósítania, nekem meg valahogy nem ment… és vannak ilyenek fordítva is.

Érdekes, hogy blogjában (ami szintén másodblog már) mennyire kerül néhány témát, ilyen például a szex és a család (egy testvér és egy zenekar kivételével), illetve nagyon csínján bánik a barátai, ismerősei emlegetésével is, mintha csak féltené őket. Ezt nem azért írom, mintha hiányozna onnan, vagy kötelező lenne ezekről írni, csak feltűnt. Cserében nagyon látszik, hogy az utóbbi fél-egy évben milyen markáns változásokon ment keresztül jelen bejegyzésem hőse. Nem csak fizikálisan, az egy dolog. Kiállásban, önbizalomban, önmegbecsülésben, önértékelésben, örömben, vidámságban, a világ dolgaiban. És most már nem is bánik annyira csínján, mint régen, ami tök jó.

Igaz, magáról még mindig nagyon keveset árul el, nem az az impulzívan ismerkedős fajta, és nem is találkoztam vele még sosem élőben, úgyhogy csak találgathatok, hogy szemüveges-e (mint én), vagy van-e fülbevalója, szereti-e a fagyit, vagy esetleg felmerült-e benne valaha is, hogy az edzője írhatna egy könyvet buzitémában? Költői, költői kérdések ezek kérem szépen, megválaszolhatatlanok :)

Annyi biztos, hogy most a macskájával él, ami már saját (a valószínű múltról csak ködös összeesküvés-elméleteim vannak, lehet, hogy a tesójával lakott, és mikor ő a tavasz végén elköltözött, vele költözött Murek is? hmm, ki tudja), imád fotózni, gyártja a “united colors of…” bejegyzéseket, és mac-vette őt is az alma, mint engem. Oh, még egy párhuzam, ő is csinált már egy haverjáról fotósorozatot ismerkedéshez, amit régen én is nagyon sokáig csináltam. Mármint sorozat- és aktfotózást. Erről voltam hírhedt a valóságban teljesen ismeretlen, mert mindenki a FotósAlexet ismerte, a FotósPetit meg kevesen. Azért jó volt, vicces volt :)

redblek és gomez… de melyik lehet ő? :)

Na de szóval Redbleknek redbleknek annyit üzenek, hogy tessék még egy kicsit jobban kinyílni, de közben nem ám kihasználni az új testi adottságokat és elcsavarni a város melegpopulációjának a fejét egy óvatlan mozdulattal! Értem?

Aki meg lát a BarátBoltban kilós Redbleket, az szóljon, mert érzésem szerint néha elkelne belőle úgy hetven kiló (vagy kevesebb)!

Update: a fentieknek fele sem igaz, tessék elolvasni a kommenteket pontosabb infókért :)))

Tigri

Máté posztolt be egy videót, ami egy fura "táncot" mutat, ez aztán jól elindította a lavinát bennem, íme:

Szeretem az egzotikus stílusokat, irányzatokat, ez korábban is kiderülhetett már, úgyhogy erre is ráugrottam. :)

Ha Jumpstyle, akkor két dologról beszélünk: egy zenei- és egy táncstílusról. A két stílus persze szorosan összefügg – gyk. a Jumpstyle táncot Jumpstyle zenére tolják -, és ahogy látom sokan szeretik össze is mosni a két dolgot, és ezzel jól meg is keverik a legtöbb, a stílus iránt érdeklő halandót (pölö engem).

A wikipédia szerint a zene leginkább a Gabber stílus lassított változataként jellemezhető, ami a hardcore techno egy jól ismert stílusa, mély és kemény basszussal. Részletekbe nem mennék nagyon bele, akit érdekelnek, az olvassa el a kapcsolódó szócikkeket. A lényeg, hogy míg a Grabber úgy 180-200 Bpm-es, addig a Jumpstyle jellemzően 140-160 Bpm ütemű, így aztán napjainkban sokkal népszerűbb, és nem utolsósorban… táncolhatóbb.

És erre a zenére "ül rá" a Jumpstyle, mint tánc. Ha azt hitted, hogy ez valami kis hülyeség, meg hogy pár srác ugrálgat, akkor nagyot tévedtél. Kidolgozott mozgásrendszere van, meghatározott alaplépésekkel (vagy inkább alapugrásokkal), fordulásokkal, ráadásul sok különféle stílusa létezik:

• Jumpstyle
• Duojump
• Hardjump
• Freestyle
• StarStyle
• MatchStyle
• TekStyle

Az első két videó egyébként Duojump, amit két vagy több ember ad elő, igen, előad, mert ezeket nem kis munkával előre begyakorolják (nem tudom, van valaki, aki mást hitt?:)

Az alap Jumpstyle működése és felépítése könnyen megérthető. Három részből áll a mozgás: induló lépés, alaplépés és trükk. Ezek ciklikusan követik egymást, az egyik legegyszerűbb ciklus az [induló + 3x alap + trükk + 3x alap + trükk ... ]. Ez látható nagyon szépen az első videó elején. A többi, és a második videó már jóval technikásabb, és sokkal nehezebb megcsinálni duóban. Az alaplépések általában előre-hátra kiszúrások, kilépések váltott lábbal, a trükkök meg legtöbbször fordulások, ugrások.

Tessék, egy korrekt oktatófilm:

Megdöbbentő, hogy a tánc, és talán ma már a tánc miatt a zene is milyen népszerű lett. Elsősorban Európában, Hollandiában, Belgiumban és Lengyelországban, pontosabban ezekben az országokban extrém népszerű, a világ többi részén egyszerűen csak népszerű az erre fogékonyak körében. Csapatok, klubok, alakulnak, emblematikus figurák szegélyezik a stílus terjedésének útját (az egyik legnagyobb ilyen figura Partick Mantizz, akitől a fél világ tanulta az alapokat), és persze beindult a kiadói gépezet is, például Scooter új albuma is meglehetősen Jumpstyle/hardstyle beütésű (sőt). Az is érdekes, hogy a jumper réteg mennyire fiatal… a legtöbb általam látott srác nem volt több 13-19 évesnél.

Magyarországon is jelen van, méghozzá ahogy látom egy elég aktív közösséggel, van saját oldaluk és bloguk is. A YouTube-ot, ahogy az várható is, elárasztják a videók, a borzalmas próbálkozóktól a nagyöregek elképesztő produkcióin át a tréningvideókig minden formában.

Persze vannak ennek a stílusnak kritikusai is. Mert oké, ez mosógépfrekvencia, és igen, leginkább a fiúk tánca (de nem kell semmilyen homoszomikus dologra gondolni), és mint minden rétegdolognak, ennek sem látják sokan az értelmét. Mintha bárkinek is kellene ebben az egész nyamvadt világban értelmet keresni.

Szerencsére őszintén nevetők is vannak, ezen a videón például én is könnyes szemmel röhögtem:

Szóval nekem ez valamiért, nem tudom miért, de baromira bejön. Ha egyszer lehetnék egy kicsit egyedül, távol a gúnyos szempároktól, akkor biztos megpróbálnám az alaplépéseket :)))

Jut eszembe, azért az a legtöbb fogyókúrás aerobik meg társai edzésnek rendesen odabasz, tényleg nem lenne hülyeség megtanulni.

Tigri