Mindenki ismeri, de néha olyan jó meghallgatni újra :D
Nagyon durva, eddig nem is tudtam, de ez a felvétel 1976-os, szóval 32 éves!
(vagy van még a csikis Elmo is, az nagyon pihent :)
Fodrászom akart vágni a szemöldökömbe két pici bevágást is, de azt csak akkor, ha már nem lesz szemüvegem :)
Jó kis cikket hozott le az origo, a melegek munkahelyi elfogadásával kapcsolatban. Elég jól megfogalmazza a problémákat, teljesen jól kifejti, hogy miért is lenne jó, ha a munkahelyükön a melegeknek nem kellene rejtőzködniük.
Igen, egyetértek azzal, hogy ez a kérdés magánügy, viszont amikor napi szinten kell hazudnunk emiatt, akkor nem lehet elintézni a kérdést ennyivel.
Egy programozóként dolgozó fiatal férfi beszámolója tanulságos lehet sok cégvezetőnek: “Közel egy éve dolgozom egy középvállalkozásnál. Már az első hetek után tudtam, kénytelen leszek hazudozni magánéletemmel kapcsolatban. Főnökeimről és több munkatársamról ugyanis kiderült, homofóbok. Innentől kezdve férfi páromat csak ‘cicám’-ként emlegettem, a gyerekvállalással kapcsolatban azt válaszoltam: ráérünk még, és ha a házasságról faggattak, szintén ez volt a válasz. Nagyon nehéz így élni, a másik szemébe nézve kell hazudni. Le kell tagadni azt, akit szeretsz és persze önmagadat is. De nem tudok mást tenni. Ha felvállalnám, annak vagy elbocsátás, vagy undorral teli kiközösítés lenne a vége” – mesélte az [origo]-nak a fiatal meleg férfi.
Ezt akár én is írhattam volna. A cikk itt olvasható.
Vannak ezek a tökéletes testű emberek. Ha képen, filmen látod őket, akkor fel sem tűnik, mert fel vagy rá készülve, sőt, ezt várod. Viszont ha a való életben futsz össze ilyen emberrel, akkor az élmény egyszerűen: durva.
Ma edzéskor három ilyen sráccal is találkoztam. Először is ott volt a futósrác. Mértékkel izmos, kidolgozott test, semmi zsír, napbarnított bőr. És valami elképesztő energiával futott a gépen hosszú félórákon át, picit izzadva, de végig egy nyugodt, könnyed mosollyal az arcán. Akkor is futott, amikor eljöttem, úgy, mintha az előző egy óra csak valami bemelegítés lett volna.
Aztán ott volt a hasazós srác. Ő nem csinált semmi különlegeset, lábemelést meg hasprést tolt, közben meg elég khm, mély átéléssel fújta kifelé a levegőt meg nyögdécselt. Olyan barna volt a haja, ami már majdnem szőke, a bőre nem volt agyonszolizott, viszont ilyen tökéletes tartású embert és még életemben nem láttam. Képeken se. Döbbenet.
Aztán az öltözőben találkoztam a harmadik csodával, ő túltett mindenkin. A zuhanyzóból jött ki amikor öltöztem, odament a tükörhöz, ahol a hajszárító van, és elkezdte megszárítani magát. Mindenét, úgy meztelenül. Biztos nem volt törülközője vagy ilyesmi. Őt nem tudom szavakkal leírni, csokoládébarna, hihetetlenül tökéletes arányok, valami eszméletlenül eltalált mértékben kidolgozott izmok, mindig mosolygós, kedves arc. Olyan kisugárzás, hogy ott helyben elpirulsz.
És akkor ne bámuld őket. Csak lopva, óvatosan nézni meg ezeket a lényeket, úgy, mintha éppen csak arrafelé lenne a szemednek dolga. Kövezzetek meg érte, de hihetetlenül szeretem a szépet. És nem kell emiatt féltékenykedni, nem ugrom rájuk, egyszerűen csak örömet okoz, hogy láthatok szép embereket, és nagyon tudom tisztelni azt a rengeteg munkát, amit ebbe a kinézetbe fektettek. Ez van, az utcán is az embereket figyelem. Néha arcátlanul, zavarbahozósan, néha meg óvatosan, tapintatosan.
De szerintem mindeni így van ezzel, aki szeret fotózni, videózni. Kell a léleknek a szépség, és kész.
Grillezett csirkemellcsíkok salátaágyon, könnyű majonézes dresszinggel.
Bocs, telefonnal készült, mert most nincs nálam semmi más képalkotó eszköz, de meg kellett osztanom, olyan jól nézett ki :)
Namármost mivel eldöntöttem, hogy én is nekikezdek egy kisebb diétának, és mivel napjaim nagy részét az irodában töltöm, tök logikus, hogy idebent kell főzőcskézni. Szigorúan munkaidőben, persze :)
Batyin a spárban vettem csirkemellet, ebédkor majd összevág csíkokra, pici fűszerrel meghint (erről nem vagyok hajlandó lemondani, nem érdekel hogy hány liter vizet köt meg a só benne!), serpenyőt összemaszatolom kevés olívaolajjal, mehet bele, megsüt, salátára rá, hamm. Hú, de szeretek sütni-főzni :))
Ma pont tökegyedül vagyok idebenn, ráérek vele pampogni, bár ezt összeütni max. tíz perc.
Ja, ha már iroda, kicsit kidühöngöm magam. Van ugye az alapszitu, fejlesztőcsapat, három fő, történetesen három srác. Kaptunk saját irodát, ami igazából egy lakás, szépen berendezve, konyhával, bútorokkal, növényekkel, képekkel a falon, az asztalokon zümmögnek a mac-ek, szóval minden csudijó.
De!
Az miért van, hogy kis túlzással csak én locsolom a növényeket, szinte mindig én mosogatok el, viszem le a szemetet, törölgetem le az asztalokat, mosok fel péntekenként, ilyesmi? Igaz, Laci szokott segíteni, de csak akkor, amikor direkt megkérem rá. Jó, oké, én vagyok a buzi (ezt ők nem tudják, mert mi közük van hozzá? és ez jó is így), biztos ezért nem félek megfogni a felmosórongyot, meg ezért nem vagyok hajlandó mocsokban dolgozni, na de azért álljon meg a menet.
A heteró fiúk tényleg ennyire trehányok?
Vagy csak nekem jutott ki két díszpéldány?
Na, vége a depizésnek, minden szép és jó, úgyhogy jöjjön egy kis nyálcsorgatás. Nem, nem a saját Gáboredzőmet árulom, és szerencse hogy ő nem így néz ki, mert akkor egyáltalán nem tudnék a gyakorlatokra figyelni (nem mintha ő csúnya lenne, ezt le kell szögeznem, mielőtt visszajut hozzá :D). Ő itt Geoff Begnaud, 178 centi magas és 81 kiló. Ha nem tudnám, hogy 28 éves, mint én, akkor igencsak zavarba jönnék, ha ki kéne találnom, valamiért tuti harmincon túlra tenném. Amúgy tényleg képzett ápoló és személyi edző.
Egészségetekre.
Forrás és több kép itt.
Képtulajdonos: Empyrean Photography
Valaki megnézné az álmoskönyvben, hogy mit jelent az, hogy az origó főoldalán a lenti hirdetésre azt hittem az előbb, hogy valami melegpornós filmrészlet van rajta?
Nem mindig jó, ha beletemetkezel a munkába.
Főleg, ha sírásó vagy.
Nagyon igaz.
Fodor Ákos verseket olvasgatok, ami már tekinthető lelki állapotnak. Pedig nem szeretem a verseket, blogba bemásolni őket meg még kevésbé szeretem, de nem számít, ma úgysem vagyok önmagam (megint).
IMA
az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon
ÍTÉLET
sohasem fogod
megbocsátani nekem,
hogy nem szerettél
ALTATÓ
minden veszteség
fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés