Tigri

A szitu

Az utóbbi pár hétben elég sok blogot kezdtem követni. Épp eleget ahhoz, hogy gondot okozzon mindenkinek a blogját időnként meglátogatni, hogy van-e új bejegyzés.

Persze erre a gondra nagyon egyszerű megoldás, ha feliratkozom a blog RSS feedjére, így az új postokat egyszerűen tudom követni, például az én kedvencemben, a Google Readerben NetNewsWire-ben. A gond ezzel csak az, hogy a kommentekről nem kapok semmilyen értesítést, így mégis meg kell néznem időről-időre a blogokat, hogy nem írt-e valaki érdekes hozzászólást.

A megoldás

Blog.hu-s blognál elég egyszerű a megoldás: a kommenteknek is van RSS feed-jük. Általában a blog oldalhasábjában könnyű megtalálni a két linket, ezeket csak meg kell etetni az olvasóval. Probléma azoknál a blogoknál van, ahol kiveszik ezt a dobozt, és nincs ott a link. Hogy egyesek miért szedik ki, fogalmam sincs, talán nem tudják, hogy mire való, vagy a felrakott stílusban nincs benne. Mindenesetre elég idegesítő.

Egy másik probléma is van, ez maga a freeblog. Ott még senkinél nem láttam, hogy elérhető lenne a kommentek RSS-e, sőt, sokaknál a sima feed sincs sehova se bekötve (például kishüjénél).

Ezért arra gondoltam, hogy összeszedem az egyes blogszolgáltatók RSS címeit. Így ha valakinél nincsenek kint, akkor is könnyen össze lehet rakni a címet kézzel, és hozzá lehet adni az olvasóhoz.

Megjegyzés: “NÉV” cserélendő a blog nevére. Például a tigri.blog.hu esetén tigri-re.

blog.hu

Bejegyzések: http://NÉV.blog.hu/rss2

Kommentek: http://NÉV.blog.hu/comments/rss2

freeblog.hu

Bejegyzések: http://NÉV.freeblog.hu/feed/

Kommentek: http://NÉV.freeblog.hu/feed/comments/

blogter.hu

Bejegyzések: http://rss.NÉV.blogter.hu/

Kommentek: nem találtam, csak bejegyzésenként lehet feliratkozni

blogspot.com

Bejegyzések: http://NÉV.blogspot.com/feeds/posts/default

Kommentek: http://NÉV.blogspot.com/feeds/comments/default

Ha hiányzik innen a kedvenc blogszolgáltatód, akkor nyugodtan írd meg a kommentek között, és berakom a listába.

Update: Úgy látszik, hogy valami fura okból a Google Readernek gondjai vannak a kommentes RSS-ekkel. Néhányat nem fogad el, nem frissíti őket, ilyesmi. Van amit csak 5-ik próbálkozásra eszik meg. Egy ideje már gondolkodtam rajta, hogy ki kéne próbálni pár asztali programot. Ez jó ok volt a váltásra, és ezek a hülyeségek ott nem jelentkeznek. Érdekes.

Most jött el az a pont, amikor elegem lett az aktuális mo-i meleghelyzet boncolgatásával. Jó sok írást elolvastam, mindenféle véleményt meghallgattam, és eldöntöttem, hogy ezt a témát ebben a formában a jövőben meglehetősen hanyagolni fogom.

Kell a fenének a folyamatos körömrágás, meg a végeláthatatlan panasz- és gyűlöletáradat.

Frissítés 1: ja, és levettem a bemutatkozásból az “ez is egy buziblog” mondatot, mert ha minden jól megy, akkor mindenféle más témák is lesznek itt. Izgalmas lesz, alig várom :)

Frissítés 2: ez úton is üzenem a mellettem alig másfél méterre ülő tisztelt úriembernek, hogy lásson hozzá lassan az íráshoz, ahogy megígérte. Különben nagyon meg lesz harapdálva :D

Először kezdjük a tényekkel:

2008. június 20-án pénteken megnyílt az ország első, kifejezetten melegeket foglalkoztató kozmetikai szalonja, a Romeo Gay.

VII. kerület, Rottenbiller utca 27.

Bejelentkezés: +36 (70) 279-6353

romeo.studio.kft (kukac) freemail (pont) hu

gayszalon.extra.hu

A megnyitó csendben zajlott, csak pár cikk emlékezik meg róla, semmi nagy hírverés. Furcsa, hogy mindegyik írás valahogy így kezdődik: “Többen féltek attól, hogy botrányba fullad a kozmetikai szalon premierje, de végül is rendben, különösebb atrocitás nélkül lezajlott a megnyitó.” – nesze neked 2008, Magyarország, Európa. Lehet, hogy nem is a félelem késztetett egy ilyen, viszonylag csendes megnyitóra, csak ennek a “Bibliával fajtalankodó buzik felvonulásának” a hírértéke nyomott el minden mást. Ezért lehet az is, hogy sem a pride.hu, sem a gay.hu nem számolt be az eseményről.

Egyébként az érdeklődés teljes hiányát mutatja, hogy ez a fenti idézett mondat minden beszámolóban majdnem szóról-szóra így benne van, ami azt sejteti, hogy ugyanattól a forrástól vette át az a pár oldal, ahol megjelent. Sőt, összesen egy képet sikerült csak találnom a megnyitóról, pedig a meghívottak között volt pár olyan arc, akiket legalább a bulvármédia figyelni szokott.

Az is érdekes viszont, hogy én honnan értesültem a megnyitóról: Berki Viktor elkövette azt a hibát, hogy apróhirdetéseket adott fel a neten. És amikor ezt tette, akkor nem vette figyelembe Magyarország és a magyar emberek groteszk, nyakatekert élet- és gondolkodásmódját.

Azt tervezik ugyanis, hogy az 5-ei Méltóság Meneten szórólapokat osztanak, melyen a szépségszalon hirdetése lesz. Ehhez pedig “Kifejezetten fiatal meleg srácokat” keresnek. Ezt a hirdetést pedig megtalálta a Vastagbőr Blog írója, és be is postolt egy gunyoros álfelháborodást. Blogjában azt sérelmezi, hogy ez mekkora kirekesztés már, milyen diszkriminatív melegeket keresni a munkára, csődüljön hát össze az összes ombudsman!

A blog írója egy dologban mindenképp téved: a hirdetés nem “kifejezetten meleg” srácoknak szól. Kifejezetten fiatal, amúgy meleg srácoknak. Persze a szövegre és amúgy az egész szépségszalonra könnyen rásüthető, hogy kirekesztő módon keres munkaerőt, ha erre szeretné valaki kihegyezni a dolgot. Hiszen itt, nálunk szép hagyománya van annak, hogy a szabályokat, törvényeket úgy értelmezzük, ahogy az a nagyobb erőt képviselőnek az érdeke. Ha ezen a vonalon indulunk el, akkor könnyen beláthatjuk, hogy az, aki valamilyen – a munka során nehezen figyelmen kívül hagyható – paraméter alapján szeretne munkaerőt találni, az ugyanúgy kirekesztő, mint azok, akik két ugyanolyan jól megfelelő jelentkező közül azért veszik fel a fiatalabbat a nagyobb tapasztalatú idősebb helyett, mert annak nagyobbak a mellei. Vagy csak én látom a különbséget?

Igen, ha úgy szerette volna kiírni a hirdetést, hogy abba senki se tudjon belekötni, akkor valahogy így kellett volna fogalmazni: “Keresünk srácokat szórólapozáshoz, a munkavégzés helye a meleg felvonulás. Követelmények: toleráns, nyitott gondolkodás, melegek tisztelete, elfogadása.”. Tessék, ebbe már kevésbé lehet belekötni, hiszen csak a munka hatékony élvégzésének legalapvetőbb követelményeit köti ki. Hogy elsőre valószínűleg nem a legmegfelelőbb emberek fognak jelentkezni? Mindegy, a látszat megvan.

Mondom, groteszk, nyakatekert gondolkodásmód. Épp azok akadnak fenn egy ilyen dolgon, akik a leghangosabban ítélik el a buzikat, akarják őket kiirtani. A kisebbség a többséggel szemben nem lehet kirekesztő, de fordítva elfogadott. Egy zsidó pékség nem kereshet zsidó péket, mert az diszkriminatív. Ugyanezt a zsidó péket adott esetben simán elküldik máshonnan, mert zsidó. A kettős mérce, köszöni szépen, nagyon jól van.

A fentiektől függetlenül szerintem jó ötlet egy “kifejezetten” meleg szépségszalon, ha van valami hozzáadott érték, amit más szalonok nem tudnak. Éppen úgy, ahogy akár egy kifejezetten szőke, hosszú hajakra specializálódó fodrászat is jó ötlet lehet. Vagy egy csak flódnit sütő pékség is. Hiszem, hogy a speciális igényeket specializálódott szolgáltatók tudják a legmagasabb szinten kielégíteni. Azt viszont nem tudom, hogy a Romeo Gay Szépségszalon esetében is erről van-e szó.

Érdekes a hvg videója, itt lehet megtekinteni.

Nem elsősorban az emberek reakciói a viccesek, mert nincs semmi meglepő az emberi vélemények sokszínűségében. Nem is a riporter, aki érezhetően melegpárti, visszakérdez, nem hagyja magát.

A kérdés maga az érdekes. “Hallott-e arról, hogy jövő héten melegfesztivál lesz Budapesten?”. A címben, szövegben, és magában a riportban is mindenhol a “melegfesztivál” kifejezés szerepel. Viszont minden válasz, minden reakció a Meleg Büszkeség Napján rendezendő Meleg Méltóság Menetre vonatkozik.

Van ez az öt napos, több programból álló rendezvénysorozat ami július 2-6-ig tart. És van egy menet, aminek egyfajta lezáró szerepe van. És mégis, az egész hetes programot mindenki ezzel a – várhatóan botrányos – 3-4 órás felvonulással azonosítja. Az emberek többsége nem is tud róla, hogy itt többről van szó, mint egy menetről. Tovább megyek: a melegek nagy része sem tudja. Vagy nem érdekli őket.

Három okot tudnék felhozni, hogy mi okozza ezt a különös torzulást. Az egyik természetesen a média áldásos munkája, hogy mindenből csak a várhatóan botrányos részeket emelik ki. A másik a Szivárvány Misszió Alapítvány és társaik nagyon-nagyon béna kommunikációja, ugyanis évek óta nem sikerült a tágabb értelemben vett közvélemény tudomására hozni, hogy itt bizony egy értékes programhalmazról van szó.

A harmadik ok maga a menet. Ennek az egy eseménynek olyan nagy súlya van, hogy minden mást elnyom. Rányomja a maga kétes bélyegét nem csak a rendezvénysorozatra, de a magyar meleg közösségre is.

A Brazil Rio de Paz csoport tagjai tegnap (pénteken) 4000 léggömböt sorakoztattak fel a Copacabana parton egy fekete kereszt kíséretében. A szám nem véletlen – várhatóan ennyi ember lesz gyilkosság áldozata Rióban a következő fél évben a statisztikák alapján. Csak Rióban. Ez a város vezeti sajnos ezt a negatív listát. A Rio de Paz csoport különféle ötletes, gyakran morbid és sokkoló akciókkal harcol a bűnözés és az erőszak ellen, honlapjukon érdemes megnézni a többi akciójukról készült képeket is.

Erről az jut egyébként eszembe, hogy arra, hogy felhívjuk valamire a figyelmet vannak más módszerek is, mint egy vitatott, több sebből vérző, általános támogatást nem élvező felvonulás. Tessék kreatívnak lenni és tanulni a többiektől! Nem a felvonulás ellen beszélek, annak kizárólagossága zavar csak.

Forrás: Made in Brazil

Szerencsére vannak azért olyanok a világban, akik tudják, hogy mivel kell botrányok nélkül, de hatásosan megszólítani a megcélzott csoportot. A kifejezetten meleg vásárlóknak ruhákat gyártó Ajaxx63 nevű cég például 2008-as nyári kollekciójához készíttette nemrég ezeket a képeket.

Ha eladó pólóid vannak, akkor nehezen találnál tökéletesebb testet a reklámhoz. Egyébként a modell, Ricky D. egy 26 éves meleg srác.

(kattints a képekre a nagyobb mérethez)

Nekem nagyon bejönnek ezek a szakadt cuccok, és a pózok, beállítások is. Persze a pólók, amiket a cégtől lehet megvenni nincsenek összeszaggatva, de egyetértek a képeket készítő Gabriel Goldberg fotóssal, hogy ennek a srácnak nagyon áll ez a szakadt, durva stílus.

Forrás: We Love Guys

Ellen DeGeneres az egyik kedvenc amerikai humoristám, és ez a tizedik Emmy díja, amit a The Ellen DeGeneres Show-val nyert. A show 2004 óta van műsoron, előtte Ellen leginkább sajátos humorával járta a világot, a Stand-up Comedy elismert alakja.

Még szimpatikusabbá teszi őt, hogy felvállaltan meleg. Közel négy éve él együtt az Ally McBeal sorozatból ismert Portia de Rossival (na meg egy csomó kutyával és macskával).

2007-ben ő volt az Oscar gála házigazdája, videók itt meg itt. A show-ja is nagyon jó. Rengeteg rész fenn van a youtube-on, érdemes mazsolázni.

Ellen zsinórban nyeri az Emmy-ket, és ezen el is viccelődik amikor átveszi a díjat:

Hajrá Ellen! Ja, nagyon durva, idén lett ötven éves. Wow.

Metroszexualitás? Frászt! Simán csak ízlésficam. És ezek (az oldal szerint) heteró fiúk. Sok önbarnító meg smink, hülyén zselézett haj, béna ruhák, idióta fej. Ez komolyan bejönne a lányoknak? Fiúknak? További képek erre (csak erős idegzetűeknek).

Forrás: Subba

Gus írt ki nemrég szavazást szexis fürdőgatya ügyben. A szavazás jelen állása szerint a tapadós boxer az első, és ez engem cseppet sem lep meg. Főleg ha megnézzük ezt a jó kis AussieBum videót (ami ugyan nem Gusról készült, de ez senkinek ne szegje kedvét :).

Azzal kezdődött a napom, hogy elaludtam. Amikor csörgött az óra, akkor meg voltam róla győződve, hogy fél nyolc van. Nem. Fél kilenc volt. Vagy átugrottam két csörgés között egy órát. Mindegy, utolsó napom a cégnél, nem csináltam belőle ügyet, szépen komótosan lezuhanyoztam, öltöztem, indultam.

Negyed tíz. A Jászainál a zebra előtt egy nagyobb csapat “két csokit csak egy százaséé, két csoki csak egy százas!” alak próbált mindenféle terítőket, abroszokat, öveket eladni nekem, mire átjutottam köztük teljesen az volt az érzésem, hogy tudok tangózni. Vagy balettozni. A villamos persze elment előttem, mindegy, két perccel később beléptem a következő ajtaján. Egyenesen egy BKV-ellenőr gyönyörű – mosolynak nem nevezném – vicsorgó képébe. Jegyeketbérleteket! Mondtam neki, hogy ha ezt most nekem mondja, akkor nem kell a többes szám, általában kevesen hordanak maguknál többet, mert olyan drágák ezek a papírfecnik, hogy sokan félnek: leütik őket a sötétben, és kirámolják zsebeiket. De megértem, a berögződés. Megmutattam neki. Dohogva fordult el, és hirtelen ötlettől vezérelve nagy lendülettel kigurult a villamosból. Körülbelül 1 centin múlott, hogy nem csukta oda a záródó ajtó.

Úgy döntöttem, hogy nem ülök le. Féltem, hogy odafagyok az ülésre. A kombínók klímája nagyon hatásos. Nagyon. Gondolom ez a hideg a vezetőre is hatott, mert úgy vánszorogtunk végig, hogy többször is felmerült bennem, le kéne szállni és sétálni a körúton. Gyorsabb. És ott ennyire hideg sincs. Mindegy, nézelődéssel elütöttem az időt. Igen, nekem úgymond hobbim, hogy megnézem az embereket. Jó, ez kicsit túlzás. Leginkább a lakosság hím egyedeit szeretem mustrálni kicsit. Ártalmatlan szórakozás. Műélvezet. Bár gyakran inkább csak mazochizmus.

Kilenc óra harmincöt. Üllői út, az ajtók a jobb oldalon nyílnak (tudom, ott pont nem mondja be, mindegy). A peronon állt. Roli. Nekidőlt a korlátnak, és persze a telefonját nyomogatta. Roli a volt barátom. Úgy is mondhatnám, hogy az exem, de nem szeretem ezt a kifejezést. Sőt. Ő adta nekem a Tigri becenevet. Dilemma. Leszálljak, és menjek oda hozzá? Késésben vagyok. Nem beszéltünk már egy éve. A villamos csak áll a megállóban, mintha az én döntésemre várna (piros volt a lámpa). Leszálltam. Ennek a napnak már úgyis mindegy.

Észrevett, eltette a telefont, kivette a fülhallgatót. Szia. Szia. Meglepődtem. Nem vagyunk együtt már három éve, és úgy egy éve nem is beszéltünk. Nem mintha haraggal váltunk volna el, vagy veszekedtünk volna, egyszerűen még nem volt kész egy kapcsolatra. Túl éretlen volt, fúl fiatal. Leginkább azért voltam vele, hogy legyen kire támaszkodnia, ne legyen egyedül, tudjak segíteni a problémákon. De nem nyílt meg sosem igazán. Szenvedtem. Ő látta ezt, egy év után szakítottunk. Kicsivel karácsony után. Nem dolgozta fel könnyen, ő sem, a szülei sem. Neki vannak a legjobbfej szülei a világon. Imádtam őket, és ők is szerettek engem. Kicsit később beszéltem Andival (az anyu), és mondta, sajnálja, hogy már nem vagyok Roli mellett, nem figyelek, vigyázok rá. Én is. Főleg, hogy utána nem sokkal rászokott a cigire, minden héten lement az Alibibe táncolni, berúgni. Lányos lett, affektálós, szia édes, puszi pá (oké, ennyire nem, de ez az irány). Kicsit bűntudatom volt, mert a szakításunk után nem sokkal nekem már volt új kapcsolatom (szeretlek Endi!), és bevallom, nem figyeltem oda Rolira eléggé. Sőt, alig. Igazából nem tudom, hogy azóta milyen hatások érték, mi mindenen ment keresztül. Ezért viszont, mivel nem tetszett az irány, amelyen haladt, és továbbra sem igazán kért a segítségemből, elég ritkán találkozunk. Általában évente 1-2x.

Aztán most megint összefutottunk. És ahogy írtam, meglepődtem. Nagyon sokat változott, előnyére. Komolyabb, magabiztosabb volt, az alakja, az arca, a haja is nagyon jó irányba változott. Mondta, hogy a 4-esre vár, megy dolgozni. A rózsaszín (hivatalos megnevezéssel: magenta) mobilszolgáltatóhoz, diákmunkára. Elkísértem egy darabon, beszélgettünk. Sokat nem mondott magáról, ebben nem változott. Mindenesetre jó volt látni, beszélni vele. Azt tervezik az egyik közös barátunkkal, Janival, és az ő néhány barátjával, hogy megint kimennek Bécsbe a parádéra. Mert az itthoni borzalmas. Tavaly is voltak, akkor mi is mentünk Endivel. Lehet, hogy idén is kéne menni. Meg a Tutenkhamon kiállításra is.

Tíz óra tizenöt. Beértem a munkahelyre. Rám zúdult a munka. Zárjam le, szedjem össze, keressem meg, javítsam ki, fejlesszem tovább, írjam át, és így tovább. A hangulat szokásosan kicsit vegyes volt. Ilyen, mióta új (megbízott) vezérigazgatója van a cégnek. Ki nem mondott kételyek, halvány elégedetlenség és bizonytalanság érezhető a levegőben. Főleg azóta, hogy kiderült: Laci meg én is elmegyünk. Az új vezér, Feri viszont érdekes alak. Nem túl tapasztalt, sem mint vezér, sem ezen a szakmai területen, de érdekli és nagyon lelkes. Nem valami jó csapatjátékos. Elköveti azt a hibát, hogy a projektekért felelős embereket megkerülve, nekik nem szólva oszt ki feladatokat. Így ezek az emberek aztán pillanatok alatt elveszítik a lábuk alól a talajt. De sebaj, ezen már nem kell aggódnom. Utolsó nap. A hét utolsó két napjában patyomkin-szabin leszek.

Aztán csináltak nekem búcsúbulit. Aranyosak. Volt almalé meg ropi meg csoki. Lacinak is csináltunk múltkor, úgyhogy nagy meglepetés nem ért. De nagyon jól esett. Köszi lányok, srácok.

Negyed hét előtt öt perccel. Zita jött velem egy darabon hazafelé. Szomorú volt, hogy már nem leszek. Meg egy kicsit mérges is, hogy otthagyom őket. Neheztel rám. Tudom az okát, de nem értem. Megint villamos. Akkor jólesett a hideg. Persze a mi szerencsénk: épp elérjük, elindul, bemondják: kocsiszínbe megy. Ezért volt hát rajta hely. Hívtam a párom – gyors vacsora? – igen. – hol? we? – legyen. Másik villamos, tömeg. Büdös. Hideg emberszag. Mint mindig. Hozzáadva a belváros bűze. Szeretlek Budapest (nem)!

Fáradt volt, ingerült, nem volt jó kedve. Eszünk. A cézársaláta szalámis pizzává alakult, mert elfogyott. Milyen gonosz dolog. Mögöttünk fiatal (és elég helyes) meleg pár. Pizzát ettek. Valami testépítő találkozó lehetett a közelben, mert izgatottan pattogtak a felfújt testek plázaszerte. Aztán otthon, végre. Ahogy hűl az este, úgy normalizálódik a kedves hangulata is. Már csak elvétve beszél hülyeségeket. Pihenünk. Hosszú volt ez a nap.

Bennem meg tudatosul: felmondtam. Új fejezet kezdődik.