Már többször, többen kérdezték tőlem, hogy mennyibe is fáj összesen az aB-tól rendelni, úgyhogy gondoltam, összeszedem pár mondatban a tapasztalataimat, az érdemes tudnivalókat a méretekről, rendelésről, szállításról, árakról.
Címszavakban:
- Megint van munkám. Tehát dolgozom, bizony. Pontosabban megint rengeteg munkám van, és kevés szabadidőm, de ez már csak így van.
- Újra járok edzeni, immár edző nélkül. Nem mintha rossz lett volna, csak már nagyon nem esik útba a régi hely, nincs időm reggelente annyit utazni. Cserébe itt az alléban nyílt egy vadi új éjjelnappalos konditerem, ami alig pár perc innen, nem ragozom tovább.
- Fogaim alakulnak, bár nem mindig a jó irányba, de legalább valami. Volt több műtét meg fúrás-faragás, és még lesz is. Brrr.
- Tanulok vezetni. Még csak könyvből, igaz, de ahogy alkalom adódik be fogok iratkozni a megfelelő intézménybe. Semmi az egész, tulajdonképpen meguntam, hogy a magas árszínvonalú tömegközlekedési szolgáltatás igénybevétele közben egyre durvább hajléktalanhelyzetnek vagyok kitéve. Egészen konkrétan akár reggel, akár este veszem igénybe az itt közlekedő bármelyik villamost, mindig utazik rajta legalább egy szerencsétlen sorsú úriember, aki mélyen megragadó egyedi illatával megtöri az utazás egyhangúságát, illetve ruházatának állapotával egy egészséges kockázati tényezőt visz be mindannyiunk életébe: “le merjek ide ülni, vagy ne, mert pisi-kakás lesz a nadrágom?”.
Az lesz.
- Tigri -
A legtöbb idő mindig a címadással megy el, úgyhogy gondoltam most nem tökölök vele :)
Lassan vége a szokásos év végi őrületnek. Ez az igazi konzumidiotizmus, ami ilyenkor zajlik, teljesen kikészít. A legtöbb emberben aktiválódik valami időzített őrület (gondolom a kereskedelemben érdekeltek kondicionálták beléjük ezt hosszú évek kitartó munkájával), és hordákba verődve, minden mást félretéve, ajándékvásárlási lázban ég. A média attól hangos, hogy jajj, idén milyen kevés jut ajándékokra, szegény Stimpenpruff család csak negyvenezret tud erre költeni, milyen gonosz világ ez, erről is a bankárok, meg a kormány, meg a… bankárkormány!
Mi meg nem vettünk ajándékokat. Családilag, senki senkinek. Összesen egy doboz csokival (meg jó adag kajával, de azt többnyire együtt csináltuk) jöttem haza otthonról. Ez az egész ajándékozós mikulással egybeoltott, keresztény mondakörrel meglocsolt, szeretetfrázisokkal ízesített maszlag nekem már nem jön be. Vallásosak nem vagyunk, így belénk nevelt hagyománytisztelet sincs az évnek ezzel a pár napjával kapcsolatban.
Ez az egész pont olyan álságos, mint az egyik kávégyártó akciója, melynek keretében ha most veszel kávét, akkor minden eladott csomag után a cég x csészényi kávét ajándékoz azoknak, akik arra a legjobban rá vannak szorulva, tehát a szegényeknek. Ez nagyon szép gesztus… teljesen életszerű, hogy kenyér, liszt, só, sőt, villany sincs otthon, de legalább kávézni tudnak, gondolom a Jóisten melegével főzik le a löttyöt (tudom, kicsit sarkítottam). Mert nekik van rá a legnagyobb szükségük. A kávés cég meg egy pillanatig sem vádolható, hogy az ilyenkor tapasztalható megnövekedett adakozási kedvet akarná kihasználni, hogy több kávét adjon el, és mindez tisztán marketingfogás.
De legalább a gazdaságnak jó ez a hónap! Vannak üzletek, amik az éves forgalmuk harmadát ilyenkor bonyolítják. Pörög az ipar, a fogyasztói társadalom… fogyaszt! Ebben az időszakban talán még az ökológiai lábnyomunkban megülepedett ordenáré lábszag sem zavarja annyira a társadalom értelmesebb rétegét.
Azért senki se’ csüggedjen, itt a szilveszter. Meg lehet ünnepelni ezt a többé-kevésbé önkényesen megválasztott dátumot, nincs mit tenni, na, az embernek periodicitás kell, mindenáron.
Tulajdonképpen lehet, hogy tényleg pont éjfélkor fog elpusztulni a világ (vagy 2012. december 21-én)… már csak egy dologban kellene megegyeznünk. Melyik időzóna szerint?
Mindenkinek boldog azt, amit éppen ünnepel!
- Tigri -
Azt hiszem kijelenthetem, hogy ennél a napnál csak kevés rosszabb volt eddig életemben. Nem azért, mert ma műtötték szét az ínyem, az volt a legkevesebb. Nem akarom leírni az egészet, a lényeg, hogy a mai nappal valószínűleg elveszítettem az állásom (még nem biztos, de nem látok más utat), és ezzel együtt a szakmai karrieremben (ezt én fontosnak tartom) is hatalmas törés következett be. Nem tudom mi lesz az egésznek a végkimenetele, de nem számítok semmi jóra.
Így a mostani életvitelem sem folytathatom tovább, pápá személyi edző meg konditerem, szia olcsó parizer és száraz kenyér (kis túlzással). Legalábbis amíg nem látom újra biztosan az utat magam előtt. :(
Megérkezett az új AussieBum szállítmány, már nagyon vártuk, tele mindenféle finomsággal ;)
Volt benne három gatya 979-nek is, azt mondta hogy tökéletes a méret meg minden, szóval örülünk :D
Na kérem szépen, nagyjából ez a cél kinézetben, ki van tűzve! Jó, lehet, hogy egy kicsit magasra tettem a lécet, de akkor is kell valami, amit szem előtt tartva dolgozik az ember, nem? De. :D
(forrás)
Skins 1-ből Maxxie Oliver (Mitch Hewer) megvan mindenkinek? Egy megkapó komment valahonnan róla: “he has to be at least bi.. he’s too perfect to be totally straight…” :D
Nem lehet már embeddolni őket, itt az egyik videó, itt meg a másik.
Igen, igen, újra itt a tigri.hu! Nem bírtam ki, na, vissza kellett rakjam!
Vagyunk itt éppen jópáran összejőve Ricsinél, én figyelmetlenségből csak Ricsinek hoztam ajándékot, ezzel (gondolom) vérig sértve Tibit, de egyébként minden szuper. Én olyan vagyok, mint a savanyú szőlő, a viharfellegek gyűlnek a fejem felett.
Sutyiban írt gyorsjelentésemet olvashattátok, miközben a többiek kint cigiznek.
- Peti -
Úgy tűnik, még a magamfajtáknak is sikerül egyszer végre állást találni. Persze nem tökéletes, de hát van olyan…?
(zene: Blizzard – Silvermoon City) Itt egy link, ha nem menne a lejátszás, és mégis érdekelne.
- Andreas -